Javaslatok Erzsébetváros Integrált Településfejlesztési Stratégiájához

Erzsébetvárosban is elindult az Integrált Településfejlesztési Stratégia (ITS) tervezése, a kerület várja a javaslatokat a koncepcio.strategia@erzsebetvaros.hu címen. Ehhez szeretnék hozzájárulni, mint majdnem-erzsébetvárosi lakos (200 méter híján) és az urbanista szakma művelője. Van mit javasolni, hiszen a VII. kerület az ide látogatók közti nagy népszerűsége ellenére igencsak lemaradt szomszédai mellett a világos koncepciók mentén való tervezéseket tekintve...

Várom a megjegyzéseket, további ötleteket. Ez persze egy szubjektív válogatás, de néhány ötlettel még lehet finomítani ezeket a javaslatokat is.

Én Erzsébetváros (illetve speciálisan annak belső részének) specifikus problémáit három pontban foglalnám össze, ezekre igyekeznek megoldást találni az alább felsorolt javaslatok.

1. a kerület beépítettségéből eredő zsúfoltság, valamint az ehhez kapcsolódó jelenségek (zajterhelés, levegőszennyezettség, zöldfelületek hiánya, élhető közterületek hiánya)
2. a kerület épületállományának állapota, építészeti örökségének veszélyeztetettsége
3. a felfutó turizmus és a lakófunkció konfliktusai

(A javaslatok csoportosítása többé-kevésbé a Fővárosi Közgyűlés által elfogadott Budapest ITS stratégiai fejezetét követi.)

Klímajavító intézkedések: Erzsébetváros területe nagyon sűrűn beépített, kevés a hőt elnyelő zöldfelület, ezért a nyári időszakban különösen fontos, hogy minél több, a párolgást segítő élő felület jöjjön létre. Ez több módon is lehetséges.

Társasházak és intézmények zöldfelületeinek fejlesztése a környezeti állapot javítása érdekében. Belső kertek, zöldhomlokzatok, zöldtetők létrehozásának támogatása. A társasházi zöldfelületek fejlesztésének korábban is támogatott rendszerét javasolt kiegészíteni a kerületi önkormányzat által biztosított szakértői segítséggel, amely felméri a technikai lehetőségeket, műszaki és egyéb javaslatokat nyújt a pályázóknak. Javasolt továbbá elérhetővé tenni a pályázatot intézmények részére is.

Közösségi kertek létrehozása, illetve ennek ösztönzése. A közösségi kerteknek a klímajavító hatásukon túl oktatási-nevelési, szemléletformáló és közösségteremtő funkciójuk is van, ezért igen hatékony beavatkozási eszköz, különösen ilyen sűrűn beépített környezetben. Javasolt az erre alkalmas telkek felmérése és a közösségi kertek létrehozására irányuló projektek kezdeményezése és támogatása.

Kerületi komposztálási program bevezetése. A fenti javaslatokkal együtt érdemes kezelni. Ennek oka, hogy a komposztáláshoz (ha el akarjuk kerülni a szerves hulladék és a komposzt szállítását) ideális esetben élő talajkapcsolat, a komposzt felhasználásához pedig zöldfelület szükséges.

Intelligens, kooperatív közlekedés: a meglévő közúti területek újraosztása a felszíni közösségi közlekedés, a gyalogos és a kerékpáros közlekedés számára számos előnyt biztosít. Csökken a környezet terhelése, javul a lakosság egészségi állapota, nő a gyerekek (és nemcsak a gyerekek) biztonságos mozgástere, több család választja lakóhelyéül a VII. kerületet.

30 km/h-s övezetek létrehozása és ún. „hurokrendszer” létrehozása a kerület kisebb utcáiban a forgalom csillapítása, a balesetveszély csökkentése, az átmenő forgalom csökkentése érdekében. Erre számos példa van rá szerte Európában, de ha nem akarunk olyan messze menni, az V. kerületben és VIII. kerület Palotanegyed városrészében is ilyen rendszer van megvalósulóban (ld. kép), melynek hatására számottevően visszaesett az átmenő forgalom. (Szürkével láthatók a gyűjtőutak, színessel az innen kiinduló és ide visszaérkező, célforgalmat kiszolgáló "hurkok", világoskékkel a sétálóutcák, halvány lilával a süllyedő bójával védett utcák, ahol csak busz közlekedhet.)

Gyalogos közlekedés előnyben részesítése. A kerületben vannak jó példák olyan közterületek létrehozására, ahol a gyalogosok akadálytalanul közlekedhetnek (Almássy utca, Madách tér, Bethlen Gábor utca déli vége, Garay tér), azonban ezek egyelőre nem alkotnak rendszert, és a kerület egyes részei ilyen szempontból ellátatlanok. Többféle megoldás létezik: gyalogos zóna, gyalogos-kerékpáros zóna, korlátozott behajtási övezet (süllyedő bójával megoldva). Példák a javasolt beavatkozási helyekre: Dob utca belső szakasza, Klauzál tér, Kertész utca északi vége, Rejtő Jenő utca, stb. 

A funkciók megfelelő keverésével egészséges szerkezetű és örökségét megőrző városrész kialakítása. A városnak és a benne élőknek nem jó, ha Velence vagy Prága mintájára "turistagettók" jönnek létre, de egy történelmi városnegyedben irreális a lakófunkció kizárólagossága is. Sikert akkor érhetünk el, ha ezeket ügyesen kombináljuk, megóvjuk az építészeti örökséget és a helyben lakók is jól érzik magukat.

Egyedi városkarakter megőrzése és fejlesztése. Erzsébetváros történelmi épületállománya Budapest és az ország egyik legnagyobb értéke, amely az utóbbi 20 évben számos veszteséget szenvedett el és továbbra sem biztosított a megőrzése. Bár a kerület forrásai korlátozottak, kezdeményeznie kell egy átfogó program létrehozását az értékek megőrzésére és hasznosítására. Mivel különböző esetekről van szó (lakott, illetve üres épületek, önkormányzati, társasházi és magántulajdonban), ezeket mind külön kell kezelni, de egy programban. Ebben a programban össze kell gyűjteni az érintett szereplőket, a használható és a kevésbé forrásigényes példákat, és kezdetben mintaprojektekkel, majd egy átfogóbb programmal felülírni a mai koncepciótlanságot.

Belső-Erzsébetváros konszenzusalapú fejlesztése. Belső-Erzsébetváros a lakófunkció és a turisztikai-vendéglátó funkció ütközéseinek legismertebb példája Budapesten. A Budapestre érkező növekvő mennyiségű turista jelentős része koncentrálódik ezen a területen, melynek összetett okai vannak: 1. ez (volt) a városközponthoz legközelebbi olyan terület, ahol nagy mennyiségben álltak rendelkezésre üres, hasznosításra alkalmas épületek, telkek, 2. az ezek hasznosításával létrejövő romkocsmák Budapest egyik brandjévé váltak, 3. Belső-Erzsébetváros egyéb adottságai miatt is a turizmus egyik fő vonzásterülete: zegzugos, óváros jellegű utcák, értékes történelmi épületállomány, zsidó kultúra emlékei, beágyazottság a város élő szövetébe.

Mindebből következően a turizmus elkerülhetetlenül Belső-Erzsébetváros egyik fő ágazatává vált és várhatóan az is marad, ugyanakkor a lakófunkcióval keletkező konfliktusok komoly feszültséget szülnek. Ennek egyik indikátora a lakók elégedetlensége, a másik, ebből következő folyamat pedig a lakosság kicserélődése. A lakosságcsere bizonyos szintig természetes folyamat, ám túlzott formában torz városszerkezetet eredményezhet: ha a lakófunkció (a vendéglátási vagy irodafunkció rovására) kiszorul egy területről, az „gazdátlanná” és egyhangúvá válik. Ez amellett, hogy kiszorítja a területen élőket, a városrész jelenlegi értékeit is veszélyezteti, hiszen ha nincs lakosság, amely kötődik a városrészhez és képviseli az érdekeit, akkor nagyobb az esélye, hogy csak a turizmusba befektetők szándékai érvényesülnek.

A stratégia lehetséges elemei:

• folyamatos mediáció a lakosság, a vendéglátó funkciót üzemeltetők és más szereplők között
• figyelemfelkeltő, kooperatív jellegű kampány a köztisztasági és zajterhelési problémák enyhítésére
• olyan szolgáltatások fejlesztése/multifunkciós helyek létrehozása, amely alkalmas az itt lakók és az ide látogatók konfliktusmentes találkozására

Erzsébetváros fürdőkultúrájának felélesztése. A kerület múltjához szorosan hozzátartoznak a fürdők (Hungária fürdő, Kazinczy utcai gőzfürdő stb.) Ezért felmerülhet egy fürdő létesítése és/vagy a fürdőkultúra emlékeinek ápolása egyéb módszerekkel (kiállítás, emléktáblák stb.)

Gazdátlan értékek Józsefvárosban: a "sárkányos kapu" védelmében

Józsefvárosban a Corvin sétány környékén folyamatosan haladnak előre a bontások. A gazdasági válságból való kilábalással újraindultak a beruházások, sorra tűnnek el a régi házak. A lebontott házakban fennállt körülményeket nem sajnáljuk, az építészeti értékeket viszont sokszor igen, amelyeknek ezen a környéken nemigen akadt gazdája. A lakókat kiköltöztették, a kerületi vezetés is a dózer oldalán állt, és néhány fotóson, környékbelin kívül más nem volt, aki felemelje a szavát. A Leonardo utcában 2007-ben "véletlenül" pont az ideiglenes védelem lejártának másnapján tűnt el egy igen értékes szecessziós ház (erről ebben a cikkben olvashattunk anno).

De nem áll már például a fenti ház sem: igaz, ez egy jóval átlagosabb neoreneszánsz bérház. Itt bele lehetne menni abba, hogy mennyit veszített a terület a teljes építészeti arculat és részben az utcaszerkezet elveszítésével, és mennyit nyert az új közterületekkel, zöldfelületekkel és a mai kor átlagába tartozó építészeti színvonallal - de most koncentráljunk az értékekre.

A bontások aktuális helyszíne a Bókay János utca. Az utca Duna felőli oldal már szinte teljes egészében eltűnt, a 43-as számú, "sárkányos ház" viszont még áll. A bontásra vonatkozó közbeszerzést már kiírták, tehát meg van pecsételve a sorsa, de még vannak lakók a házban. Mikor körülnéztem, barátságosan beengedett fotózni egyikük és elmondta, hogy egyáltalán nem szeretne innen elköltözni. Sokkal jobban örülne, ha felújítanák.

A ház egyébként a környék nagy részétől eltérően egy 20-as évekbeli neobarokk épület, némi szecessziós hatással: ennek legfőbb ismérve a kaput keretező két sárkányszerű, kőből kifaragott lény. A kapuzat dekorációnak az egyedisége, kidolgozottsága és anyaga mindenképpen megőrzést érdemel. Tehát ha már a ház nem marad meg, a faragott kapuzatot vagy az itt létesülő új épület homlokzatában, vagy máshol (közterületen vagy valamilyen kiállítótérben) érdemes megtartani, felállítani. Hogy ne tűnjön el minden nyomtalanul...

Ezzel a bejegyzéssel ennek az értéknek a megmentésére szeretném felhívni a budapestiek, a józsefvárosiak és a kerületi önkormányzat figyelmét.

100 éves a budapesti buszközlekedés - Budapest első buszgarázsa

Budapesten 1915-ben indult el az autóbusz-közlekedés, de egészen 1930-ig kellett várni az első buszgarázsra: ekkorra épült fel a Thököly út (akkor Csömöri út) és a Dózsa György út (akkor Aréna út) sarkán a Szent Domonkos buszgarázs, amit 1948-ban a telepen a háborúban mártírhalált halt kalauzról, Récsei Ernőről neveztek el. Nézzünk körül egy kicsit ezen a környéken.

1870 körül még csak "Homokbányai telkek" néven fut ez a terület, mivel akkor itt ért véget Pest. Egy 1873-as városrendezési térképből kiderül, hogy ide tervezték az "Új Városligetet". Új Városliget nem lett, itt létesült viszont helyette a Lóversenypálya 1880-ban (innen az Aréna út elnevezés), ami egészen 1918-ig működött itt. A környék azért még ekkor sem volt túlságosan beépített, legalábbis a mai Thököly úttól délre eső rész.

A "hordozható" református templom

1930-ban aztán átadták a buszgarázst, nem sokkal később, 1931-ben pedig a fából készült, a Svájci Református Egyház által ajándékozott ún. hordozható református templomot a mai Thököly-Dózsa sarkon, így egészen városias lett ez a környék is. (A templomot egyébként 1966-ban bontották le.)

A buszgarázs épületeit Hültl Dezső tervezte, a tetőszerkezetet pedig Mihailich Győző műegyetemi tanár. Utóbbit dicséri a 100x72 méteres közbeeső alátámasztás nélküli csarnok, amely az akkori időben csúcsteljesítménynek számított. A torony sem volt funkció nélküli, ugyanis legfelső része víztoronyként szolgált. A csarnok keleti falán helyezték el Bory Jenő szobrait: a nőutas, a kalauz, a szerelő, a sofőr  ábrázolásával.

A garázs egészen 2000-ig működött buszgarázsként - valószínűleg túl értékes helyen feküdt. Szerencsére azonban megmenekült és új életében bevásárlóközpontként működik Récsei Center néven - igaz, most már elbújik az utcafronton épült új építésű lakóházak mögött.

Ezen a térképen jól látszik, hogyan szorultak ki a belvárosból a buszgarázsok: kékkel a megszűnt, pirossal a ma is működő helyszínek (a másik megszűnt buszgarázs a Mező Imre garázs a mai Korányi utca-Diószegi utca sarkán, ami Közszolgálati Egyetem campusának részeként újra az Orczy-kert szerves része lehet).

Egykori Ganz szerelőcsarnok: a bontás elkezdődött

A tulajdonos (vagyis az állam) nem cécózik, a múlt héten ugyanis elkezdődött az egykori szerelőcsarnok bontása.

Egy olvasói megjegyzésre reagálva: ha látnék egy értelmes indoklást arról, miért nem éri meg megtartani az épületet, illetve ismernénk a leendő park tájépítészeti terveit, akkor el tudnám fogadni, hogy oké, ez most túl nagy darab épület ide, bontsuk le. De hogy még a sajtót sem képesek tájékoztatni arról, hogy mi miért történik, az sajnos szánalmas.

Még egy kérdés ötlött fel bennem: a Mammut 2 erre néző, gyakorlatilag ablaktalan falát láthatóan nem annak tudatában alakították ki, hogy az később a legnagyobb rálátással bíró homlokzata lesz az épületnek. Ezzel vajon fognak-e kezdeni valamit?

Az alábbi képeket tehát abban a reményben teszem közzé, hogy ennek a helyén egy színvonalas park létesül majd...

Így néz ki most. Már félig átlátszik.

Kíváncsi vagyok, a vasbeton tartóoszlopokat milyen módszerrel tüntetik el.

Betekintés.

Godzillák.

A Ganz szerelőcsarnokának végzete és egyéb kérdések a "Széllkapuról"

Még egy bejegyzés erejéig visszatérek a Gazdasági Minisztérium-Ganz nagy szerelőcsarnok együttesre, amit Széllkapunak kereszteltek el és a "szélcsatorna kitisztításának" céljával a területen levő épületeket elkezdték bontani. Először csak a minisztérium egykori épületének bontásáról döntöttek, egy építészeti ötletpályázat kiírása mellett. Az ötletpályázatot népszerűsítettem is az Urbanista blogon annak érdekében, hogy minél többen induljanak és szülessenek jó ötletek a nagy szerelőcsarnok hasznosítására. Nem feltétlenül ezért, de sokan indultak, születtek jó ötletek a szerelőcsarnokra, díjazták is őket: jó példa a lent látható képösszeállítás is.

Majd augusztusban jött a pofon: a minisztériumi épület bontása már javában zajlott (nem is teljesen simán), miközben döntéshozók úgy döntöttek, hogy a szerelőcsarnok és a melegpörgető is bontandó, a mélygarázs és a közpark megépítése mellett. Indoklás semmi. Az ötletpályázat eredménye látszólag a kukába került, az újonnan építendő park terveiről, tervpályázatról semmit sem tudni. Utóbbit megérdeklődtem a projektcégtől (Széllkapu Nonprofit Kft.), válasz nem érkezett.

Indokolt-e vajon mélygarázs építése itt az új zöldterület létrehozása mellett? Fog-e generálni plusz forgalmat a mélygarázs, vagy ellenkezőleg, üresen fog állni a kerületieknek járó ingyenes utcai parkolás miatt?
Eléri-e a majd az új zöldterület színvonala a Millenáris parkét, ami az utóbbi 30 év egyik tájépítészeti csúcsteljesítménye Budapesten? Lesz-e tervpályázat, hasznosítanak-e valamit az ötletpályázat eredményeiből?
Lehetett volna-e értelmes funkciót találni a szerelőcsarnoknak, vagy az abból megtartott egy épületrészletnek? Hogy áll szemben egymással a bontással járó értékvesztés és hulladékgenerálás az épület megtartásához kötődő esetleges fenntartási terhekkel vagy hasznokkal?

A fentiek mind olyan kérdések, amire a közvélemény eddig semmilyen választ nem kapott. Miközben az ötletpályázat látszólag a nyilvánosság bevonása iránti szándékot mutatta, most azt látjuk, hogy ez csak képmutatás volt.

A dolog aktualitása, hogy heteken belül elkezdődik a maradék, sokak által értékesnek tartott épületek bontása. Ha ez megtörténik, akkor már nem lehet visszafordítani a történetet, de még így is lehet viszonylag jó vége, ha értelmes funkciók létesülnek a területen.

Újabb bemutató zöldút-túra: ezúttal sikeres budapesti közösségi projektek az étlapon

A Budapest Zöldutak soron következő bemutató kerékpáros túrája augusztus 2-án, szombaton 13.00-tól lesz. A túra témájául olyan közösségi kezdeményezéseket választottunk, amelyek már bizonyították sikerességüket Budapesten.

Forrás: Lecsós Kert Facebook oldala

Hiánypótló összefogások ezek, új lehetőségekkel gazdagítják a várost, és egyben a közösségi gondolkodást is erősítik. Akinek eszébe jutott már, hogy de jó lenne megtanulni a kilyukadt biciklibelsőt megjavítani, vagy fékpofát cserélni, de nincs hozzá szerszáma vagy helye; aki gondolkozott már azon, hogy ne ismeretlen helyről érkező és megfejthetetlen összetételű ételeket vegyen; aki kipróbálná a kertészkedést, de nincs kertje - ilyen kérdésekre nyújtanak megoldást a közösségi bicikliműhelyek, termelői boltok, közösségi kertek, független kulturális terek, melyek közül egyet-egyet útba ejt a szombati csámborgás. Az egyes helyszíneken a résztvevők körbevezetés vagy valamilyen kisebb játék keretében ismerkedhetnek meg azzal, ami ott történik.

A túra állomásai: Szatyorbolt, MÜSZI, Cyclonomia, Lecsóskert. További részletek a Facebookon. A túrára a budapestzoldutak kukac gmail.com címen lehet jelentkezni.

Potyautas koncerthallgatók, avagy non-standard köztérhasználati trendek

Érdekes jelenséget figyeltem meg a minap Budapesten, melynek én is részese voltam. Kérdés, hogy a jelenség mennyire új, mindenesetre urbanisztikailag is releváns.

A következőről van szó: a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon szombaton este fellépett a Buena Vista Social Club nevű elég népszerű együttes. Mivel a színpadról kiszűrődő zenének nem igazán lehet korlátot szabni, ezért ha valaki csak hallani kívánta a koncertet, ezt kitűnően megtehette a színpad bejárata előtti réten. Ez feltehetően már eléggé be van járatva az ottani koncertek idején, de számomra lenyűgöző volt, hogy kb. 4-500 ember ült, piknikezett kisebb-nagyobb csoportokban, vagy éppen egyedül a réten a koncert ideje alatt, hihetetlen hangulatot teremtve.

Rosszmájú szemszögből vizsgálva mindez úgy is megfogalmazható, hogy az "ingyenélő magyarok" így járnak koncertre. Van azonban egy óriási különbség a koncertre beülő, a jegyért 7000 Ft-ot kifizető vendégek és a zenére piknikezők között. Ezek az emberek, akik a réten összegyűltek, csupa olyan dolgot csináltak, amit a jeggyel rendelkezők nem igazán tehetnek meg: beszélgettek, ettek, ittak, zsonglőrködtek, táncoltak, feküdtek a fűben, játszottak a gyerekükkel, a kutyájukkal, stb. Információim szerint az egyik nagyobb társaságban még egy lánykérés is történt az este. A zene tehát csak hátteret biztosított, nem az volt a lényeg - viszont jó apropó volt, hiszen egyébként este 10-kor a lámpák félhomályában nem látni piknikező embereket a Margitszigeten.

Funkciójában persze hasonlít ez arra, mikor egy étteremben/bárban fellép egy együttes, és a vendégek közben esznek-isznak-beszélgetnek, de a jelenség spontaneitása mégis sajátos jelleget kölcsönöz neki.

És miért érdekes ez urbanisztikailag?

Nagyon izgalmas megfigyelni, hogy egy város mely részei és milyen időszakokban válnak pezsgővé, élővé, hol jönnek létre "nagy népsűrűségű közterek"; hogyan használják az emberek a várost. Koronként is nagyon különböző eredményre juthatunk: bár az elmondható globálisan, hogy egyre többen élnek városokban, ezért növekszik azoknak a helyeknek a száma, amelyeknek az emelkedő népsűrűség miatt több esélye van pezsgőbbé válnia, ezt részben ellentételezi az individualizálódás, amit a kommunikációs technológiák egyre erősebbé tesznek. Ha Budapestet nézzük, itt a népsűrűség nem feltétlenül növekszik, viszont a változó trendek az autók időleges uralma után ismét élővé tették a belváros egyes részeit: Belső-Erzsébetváros, Deák tér környéke. Ez részben az ideérkező turistákhoz is köthető, viszont vannak olyan helyszínek, amit inkább a helyiek használnak (pl. Erzsébet tér), és ezt egészíthetik ki ideiglenesen az itt említett vagy ehhez hasonló jelenségek.

A megfogalmazás kicsit azt sugallja, hogy a népes köztér jó dolog. Világítsuk meg kicsit, hogy miért jó (vagy miért rossz). Elsősorban mellette lehet érveket felhozni: az embernek jót tesz, csökkenti a stressz-szintjét stb., ha (saját akaratából) társaságban tölti az idejét. Ez zárt térben is lehetséges, de ha nyitott köztéren érzik jól magukat emberek, az egymás és az adott hely iránti bizalom magasabb szintjét feltételezi. Tehát minél több helyen és minél többször gyűlnek össze emberek, az annál több interakciót eredményez, és elvben növeli a toleranciaszintet. A valóságban ez nem feltétlenül ilyen direkt - a színpad mellett piknikező társaságok látszólag nem érintkeztek egymással, tehát nem feltétlenül jött létre kommunikáció ismeretlen emberek között, viszont olyan közös élményben volt részük, amit senki nem szervezett meg, hanem ők hozták létre azt "akaratlanul" egyénenként. Szerintem ez egy fontos elem: egy szükségképpen személytelen kétmilliós nagyvárosban egy félig sötét parkban nem szándékosan létrehozott otthonosság-érzés.

Ahol kicsit sántít ez a dolog, az a jelenség szociális oldala. A "pezsgő" városrészek, bár erről nincs felmérés, elsősorban a középosztálybelieket vonzzák, már csak elhelyezkedésük miatt is. Ezzel szemben megfigyelhető az is, hogy szegénytelepeken, szlömös városrészekben is "él az utca", részint mert olyanok a lakásviszonyok, hogy jobb kint tartózkodni, másrészt mert a legszegényebbek közösségibb életet élnek, mint az individualizálódott átlagember. Egy erősen szubjektív álláspont alapján tehát a közterek intenzív használata a társadalmi skála szélsőségeire jellemző.

(A gondolatmenetben ejtett hibákért mint konyha-szociálpszichológus, vállalom a felelősséget.)