Hogyan legyen a belvárosban kertünk - visszatekintő

2012-ben szenteltem egy sorozatot ezen a blogon egy józsefvárosi bérház udvarának megújulásáról. A kiemelt figyelem részemről nem véletlen, mert a közvetlen lakókörnyezetemről van szó és a felújítás megszervezésében is tevékenyen részt vettem. Szeptemberre gyakorlatilag minden elkészült a kertesített udvaron, és a ház lakói azóta is örömmel használják - miközben ugrásra készen várjuk a lehetséges forrásokat a ház második udvarának átalakítására. Most néhány előtte-utána fotóval és egy stop-motion videóval elevenítem fel ezt a látványos megújulást.

A fenti képen látható az eredeti állapot, alant pedig a munkálatok utáni. Lőttek a kaszárnyafílingnek, amit azért annyira nem bánunk.

Fotó: Fekete Hajnal

Végül a kerékpártárolás is civilizálódott az udvarban:

Közben a projekt kapott egy kis nyilvánosságot, mivel a felújítás néhány mozzanata bekerült a Pillanatnyi 8 nevű filmbe, amit a ZimmerFrei nevű olasz művészcsoport forgatott a PLACCC Fesztivál keretében, és legutóbb az Építészeti Filmnapokon vetítették - mellesleg elnyerte a Visioni Italiane filmfesztivál fődíját.

Az udvarzöldülés (majdnem teljes) folyamatát pedig a legjobban az alábbi stop-motion videón lehet megfigyelni...

Hogyan legyen a belvárosban kertünk 3.

A történet folytatásaként, elfogyasztottunk még vagy 6 kivitelezőt, mire találtunk egyet, aki az adott költségkeretből farag nekünk egy kertet. Ehhez persze kellett az is, hogy lealkudjuk a burkolatok árait a gyártónál némi kapcsolati tőke és a felújítás intenzív promóciója ígéretével - meg az is, hogy a kivitelező és mások javaslataiból tanulva praktikus, de nem túl drága megoldásokat találjunk.

A végső változat ugyanis a meglévő betonburkolatra helyezett burkolat és emelt ágyások lettek, az ágyásokból külön vízelvezető drénekkel.

Ami nem várt módon a legnagyobb indulatokat kiváltotta, az az ágyások és a fal közötti rész: mikor már a kivitelezés elején kiderült, hogy ez csak 40 cm lesz, többen szóvá tették, hogy hogyan fognak ott ezután eljárni, ha pl. esik az eső, hogyan fognak költözködni (?), stb. A kompromisszum végül az lett, hogy 60 cm-t hagyunk meg, illetve egy lakásnál, ahol gyakran szoktak szomszédolni az ablakon keresztül trécselve, kicsit szélesebben.

Hogyan legyen a belvárosban kertünk 2.

Ez a posztsorozat egy józsefvárosi gangos ház udvarának metamorfózisáról íródik.

Eljött tehát a társasházi közgyűlés napja. Voltak jó és kevésbé jó előjelek is: akivel beszéltem a házból, szinte mindenki támogatta, csak egyvalaki mondta azt, hogy "sokan ellenzik". Maga a közgyűlés viszont teljesen békésen folyt le. Volt néhány kérdés, hogy mi lesz a hátsó udvarral - ezzel sajnos meg kell várnunk a következő pályázatot, hogy újabb forrásokat találjunk, és önerőt is kell gyűjteni hozzá, a kettőt egyszerre képtelenség bevállalni. Az viszont jogos kritika volt, hogy miért az elsővel kezdünk, hogy azután rajta keresztül kelljen felújítani a hátsó udvart. A válasz, hogy ezt jóval többen látják és használják, ezért ez újuljon meg először, de van igazság a másik álláspontban is. Végül 2 szavazat ellenében a közgyűlés elfogadta a tervet, így útjára indulhatott a dolog.

Ha tudtuk volna, hogy ez még a legkönnyebb része volt... kivitelezőt találni olyan áron, ahogy azt elképzeltük, sokkal-sokkal nehezebb. Először is tisztázni kellett a felmerülő szigetelési problémákat. Mi lesz, ha felbontjuk a betont? Vizesedni fognak-e a földszinti lakások? Két hét utánajárás segítségével sikerült beszerezni egy szigetelési szakértőt, aki megadta a megoldást: (röviden) a fal mentén 1 méter mélyre leásva dörkenlemez és coulékavics szigetelést kell alkalmazni. Oké, akkor kérjük be így az árajánlatokat. Majd ekkor hirtelen ránk telefonált a fővárosi önkormányzat (aki a pénzt adja), hogy a végleges költségvetést mégsem következő héten, hanem másnapra vigyük be hozzájuk. Ostorral hajtottuk szegény kivitelezőket, hogy reggelre lóhalálában produkáljanak nekünk valamit, amit mi még költségvetéssé tudunk összerakni. Beérkezett, beküldtük, siker.

A dolognak azonban nincs vége, a költségvetésünk még így is szűkös, feltűnik egy újabb kivitelező, aki mindezt sokkal olcsóbban és gyorsabban tudja, burkolatbontás és szigetelés nélkül, de a költségvetést kétszer nem lehet módosítani. Az idő szalad, egyelőre megoldás nincs. Leülünk újból a közös képviselővel...

Hogyan legyen a belvárosban kertünk 1.

Posztsorozat következik arról, hogy egy józsefvárosi bérház sivár betonborítású udvara hogyan is változtatható át kellemes tartózkodóhellyé.

Tehát adott egy ötszintes, dupla udvaros, 120 lakásos tipikus (bár az átlagosnál nagyobb) pesti gangos bérház. Fehérre meszelt falak, bár az ablakok-ajtók már elindultak az individualizálódás útján, a műanyagtól a hupikéken át a barnára pácoltig a magyar ablakcsere-akciósan-most és a maradt-még-egy-doboz-festékem-jó-lesz-ez-ide stílusok kitűnően megfigyelhetők a gangra nyíló lakások falán, nem beszélve a rácsokról és redőnyökről.

Előbbi kavalkád azonban felfogható akár egy pozitív értelemben vett sokszínűségnek is. Az udvarra azonban mindez nem igaz: szürke, beton és ugyan bájosan töredezett, valamint a középen levő időtlen poroló is nagyon karakteres, mégsem az a dolog, ami reggel az utcára lépés előtt feldobná az embert. Főleg, ha figyelembe vesszük, hogy a hátsó udvarban élők mindezt duplán élhetik át.

Így hát néhány izgága új, fiatalabb lakónak viszonylag hamar felvetődött a fejében, hogy ezzel valamit kezdeni kell, utat kell engedni a beton alól kitörni kívánó csíráknak, a mélyén a természetbe vágyó, de csak min. 20 kilométer megtétele után nyugalmat találó lelkünknek, vagy legalábbis történjen valami. Légkalapáccsal bele az IKV-szagú, az éltesebb ittlakóknak már evidenciaszerű burkolatba, na.

Eleinte kettő, aztán több lelkes szomszéd és egy támogató közösképviselő. Az egyik lelkes lakó tájépítész, születik egy terv a keze alól, némi zölddel, valami emészthető burkolattal, pályázatra bemegy, siker nélkül. Két év múlva ismét egy lehetőség, egy héttel a határidő előtt derül ki, közgyűlésre nincs idő, adjuk be, úgyse nyer. Üröm helyett öröm: pénzmag kerül, nem is kevés, de ez is csak az egyik udvarra elég. Hát akkor ugorjunk neki.

Ez így nem a részvételi tervezés felsőfoka, nyertes pályázat után konzultálni a lakókkal, hát így alakult, mondhatnánk. Vannak persze ellenzők, a növények majd vonzzák a bogarakat, minek az nekünk, kiszáradnak úgyis. A többség azért támogatja, és egyre nő a csapat, akik tennének is azért, hogy szép maradjon az új kert. Közeledik a közgyűlés napja...