2011. június 20., hétfő

Titkos kábelek

Számomra mai nap idézete a következő (előterjesztés, Fővárosi Közgyűlés, Javaslat a Budapest Szíve Program - Hídfőterek és új pesti korzó kiépítése, I. ütem című, KMOP-5.2.2/A-2008-0003 számú és a Budapest Szíve Program – Kaputérség kiépítése I. ütem című, KMOP-5.2.2/A-2008-0002 számú projekt Támogatási Szerződéseinek 4. sz. módosítására c. előterjesztés jogi koordinációja):

"A Madách téri titkos kábelek nem szerepeltek a tenderterveken. Mivel az iratok bizalmasak voltak, a tervezőnek nem volt alkalma betekintenie. A Károly körút átépítése alatt a kábelek kiváltásra kerültek."

Szóval akkor most ha egy kábel titkos, akkor vajon elszámolható-e a kiváltása?

Most pedig mindenki kezdjen el ásni a Madách téren :-)


2011. június 6., hétfő

Utcanevek nyomában

Kicsit felkapott lett mostanában az utcanevek ügye, egész pontosan az utcák át- vagy visszanevezése Budapesten. Ennek apropóján egy kicsit arról, hogy mire is jók az utcanevek és mik a jó utcanevek.

Alapvetően a következő mechanizmusok alapján neveznek el utcákat:
1. Az utcában levő célpont vagy az utca funkciója, iránya alapján (pl. Templom tér, Üllői út).
2. Valamely nevezetes személyről, aki kötődik (vagy nem) az adott utcához.
3. Egy adott témára felfűzhető nevek, leginkább új lakóterületeknél (pl. virágnevek).

Szervesebb és folytonosabb történelmi múlttal rendelkező országokban az első a leggyakrabban alkalmazott változat és szerintem ez a legalkalmasabb a helyi kötődés, a város múltjának megismerése és az egészséges identitástudat kialakulásához. Amikor egy városban olyan utcanevek vannak, mint pl. Rue du Marché aux Herbes (Fűszerpiac utca, Brüsszel), U milosrdných (Az Irgalmasoknál, Prága) vagy The Mall (a Buckingham Palotához vezető út, London), az egyrészt egy érték, olyan, mint egy több száz éves műemlék ház, másrészt mindjárt könnyebb eligazodni és a városhoz kötni az utca nevét.


Magyarországon is vannak erre szép példák, mint a Tárnok utca (Budai Várnegyed), Molnár utca(V. kerület), Oskola utca (Székesfehérvár). Budapesten gyakori volt, hogy egy utcát az ott álló ismert fogadóról neveztek el: Aranykéz utca (az Arany Kéz Fogadóról), Király utca (az Angol Királyhoz c. fogadóról), Dob utca (A Három Dob/Drei Trommel vendéglőről), Szerecsen utca (a Két Szerecsen fogadóról, ma Paulay Ede u.), a Zerge utca (a Kőszáli Zergéhez nevű fogadóról, ma Horánszky u.). Ez utóbbi kettőnél én sokkal jobbnak tartom az eredeti elnevezést, már csak azért is, mert szerintem Paulay Ede és Horánszky Miksa nem túl ismert személyek és ezek az utcák nem teszik őket ismertebbé.

Kép: szciklon

Személyekről elnevezni utcát nem ördögtől való dolog, de kényes ügy lehet. Egy adott utcához nehéz egy személyt hitelesen hozzákapcsolni. Az egyik jó példa a Rákóczi út, ahol végigvonult a menet 1906-ban Rákóczi hamvaival, bár én lehet, hogy jobban örülnék, ha most is Hatvani/Kerepesi utca lenne a Kossuth/Rákóczi út. Olyan személyekről viszont, akiről nincs közmegegyezés, és pl. az utca lakói sem ismerik, nem túl célravezető utcát elnevezni. Lehet ennek olyan célja is, hogy egy értékes személyt így tesznek ismertté, közbeszéd tárgyává, de erre talán vannak jobb módszerek is. Nem túl fantáziadús az sem, hogy ha egy egységsugarú magyar községnek van 4 utcája, akkor azokat bizonyosan Petőfi, Kossuth, Dózsa és Rákóczi utcáknak hívják. Ha újonnan kijelölt utcáról van szó, akkor persze szárnyalhat a fantázia, de a virág/madárnevek sorolása a frissen parcellázott részeken nem ezt tükrözi. Pedig itt is fel lehetne használni pl. a régi dűlőneveket, egyéb helytörténeti emlékeket.

Tehát félre a politikai célú utcaelnevezésekkel, vagy ha változtatunk, kapják vissza az utcák eredeti, a városhoz kapcsolódó nevüket!


2011. február 21., hétfő

Fogyasztás temploma alussza álmát..

..a Rákóczi úton éjszaka. Nem bírta már, hogy szembeszomszédjához képest még rútabbnak látszik, most bebábozódott, és nyárra előbújik majd. De azért nem rejtőzik el teljesen.


Szemében tükröződik az irigyelt ellenség.


Krumpli és tőkehalmáj helyett sejtelem.



2011. január 11., kedd

Tilos, titkos és szabad átjárások Pest közepében

Az európai nagyvárosok központjainak egyik hagyományos jelensége a passzázs, amiről nemrégiben egy cikk is részletesen beszámolt a hg.hu-n. Budapesten is számos ilyen van, ám sokszor zárt kapukkal találkoztam, ennek próbálok most utánajárni egyelőre az V. kerületben. [E bejegyzés szerkesztése közben pedig belefutottam egy TDK-előadásba, ami szintén a passzázsokról szólt, ráadásul éppen az V. kerületről. Összeérnek a gondolatok.]

Az V. kerületi szabályozási tervet nézegetve ugyanis jó sok helyen látszik passzázs (sárga vonallal jelölve), amely közhasználat részére átadandó, és csak éjszakára zárható le ("időbeli korlátozással"). Ezek között van olyan, ahol egyelőre fal zárja el a szabad utat, mint a Bástya utcai "városfal sétánynál", itt tehát a jövőre vonatkozik a jelzés, de többségük már ma is működő átjáró. Egy részük működik is, más részük valamely okból viszont nappal is zárva tart, ellenszegülve a hatályos szabályozásnak.

Nézzünk néhány példát arra, amelyek működnek. Az egyik ilyen a Röser-bazár a Károly körút és a Semmelweis utca között, ahol többek között kedvenc csokoládézóhelyem is tanyázik. Ez az átjáró az egyik leghangulatosabb mind közül. (Ennél már csak a fakocka burkolatú Könyvudvar jobb a Múzeum körút-Magyar utca között, bár ott egyébként nem lenne kötelező az átjáró megnyitása.)

Ami talán kevésbé ismert, az a Váci utca-Párizsi utca környéki passzázslabirintus, amely több kor stílusát ötvözve a Mercure Hotel udvarán keresztül a Petőfi utcáig nyúlik. Manapság elég kihalt, egyes részei nem is túl bizalomgerjesztők, de átjárható, működik - csak életet kellene lehelni bele. Brüsszelben láttam több ilyen, régen kialakított passzázst, amelyek szintén igencsak haldoklóban vannak üzletileg (pl. a Ravenstein nevű a főpályaudvarnál). Úgy tűnik, a probléma nem csak nálunk létezik.

Régebbi stílusok...

...ötvözve az újjal

Brüsszel, Galerie Ravenstein. Ennél több embert nem láttam benne, pedig sokszor jártam itt. Forrás: stay.com

Az egyik legfelháborítóbb ellenpélda a Városháza épülete, ennek az óriási udvarai elvileg közforgalmúak, és a Városháza Fórum álmaiban közterekké is válnának, ma azonban még ismeretlen okból sorompó van és erős kérdezősködés az őr irányából, ha itt megpróbálna valaki sétálgatni, lepihenni. Más kérdés, hogy főleg parkoló autók foglalják el az udvarokat, de van itt némi zöldterület is.



A másik szomorú történet a Roosevelt téren a Gresham-palotáé, amelynek a földszintjén a Dunával párhuzamosan végigvonul egy passzázs, és a felújítás után úgy tudom, meg is nyílt volna, de a tulajdonos döntése nyomán nem ez történt, mindkét végén folyamatosan lakat lóg. Így az épületben levő szálloda elzárta magát a várostól. Tudjuk, hogy a város egyik legdrágább szállodájáról van szó, de ez akkor sem jogosítja fel arra, hogy közhasználatú tereit elzárja a köz elől. Megjegyzésként, ennek a folytatása lenne az átalakult "Spenótház" passzázsa (ezt hétvégén zárva találtam, talán hétköznapokon átjárható).

Átjárás híján átlátás a Mérleg utcából a Zrínyibe

A Gresham-palota példájából tanulva igencsak oda kellene figyelni a Ferenciek terén levő Párisi-udvar felújítására is (Városképpék írtak róla egy sorozatot: I., II., III. rész). Az ingatlant nemrég privatizálta az V. kerületi önkormányzat az SCD Holding javára, és a hírek szerint szálloda lesz belőle. Nem történhet meg ugyanis az, hogy Budapest legszebb passzázsát elzárják a közforgalom elől. Van azért pozitív példa, már amennyire annak tekinthető a First Site Hotelé, amelyik a lebontott art deco Úttörő Áruház helyére épült (ezért fekete pont), de ahol most valóban egy átjáró üzemel a Kossuth Lajos utca és a Reáltanoda utca között, bár láthatóan nem sokan ismerik.

Párisi udvar. Forrás: varoskepp.blog.hu

Negatív kategóriába esik a Szerb utcai ortodox templom kertje. A templomkertnek két bejárata is van, az egyik a Szerb, a másik a Veres Pálné utcáról, valamint a Váci utca felőli (a felirat szerint eredetileg, és talán még ma is a szerb ortodox egyházhoz tartozó) házon át is ide lehetne jutni, ha nem lenne általában mindhárom zárva. Korábban egyébként nem volt így, ha a lakóház felől nem is, az utcáról be lehetett menni.

A szerb templom a Szerb utca felől - zárva

A Királyi bérház a Ferenciek terén egy bejáraton keresztül megközelíthető, de a másik kettőt rács zárja el... Az aszfaltburkolat sem emeli a hatást, elég lehangoló a hely. Bár azért találtam ott néhány érdekes részletet.




Sorolhatnám még. Mindenesetre úgy tűnik, akár magántulajdonosé az épület, akár köztulajdon, legyen lakó-, vagy kereskedelmi funkciójú, erre a szabályozási elemre magasról tesznek a tulajdonosaik, a városvezetés pedig nem sokat tesz azért, hogy ez változzon. A tulajdonosok (lakók) általában attól félnek, hogy ha oda bemehet bárki, akkor mocsok lesz, és bűnözés, meg efféle rossz dolgok. Pedig elég sokat számít egy város vonzerejében, ha keresztül-kasul lehet gyalogolni a tömbökön, némelyikben netán meg is lehet pihenni. Arról nem beszélve, hogy sok passzázs eredetileg azért készült, hogy bennük üzletek nyíljanak, tehát a bezárással ez a lehetőség is elveszik. Tény, hogy az utcán jobban szem előtt van egy üzlet, de a passzázsok, mint a plázák elődjei jelenleg nem használják ki adottságaikat.

Nem vagyok jogász, de kíváncsi lennék, itt vajon ki követett el jogsértést, különösen a felújítások esetében: az önkormányzat, amikor lezárt átjáróval kiadta a használatba vételi engedélyt, vagy az ingatlantulajdonos szegi meg a szabályokat, az önkormányzat pedig elnézi. Akár próbapert/közigazgatási eljárást is érdemes lehet indítani egy-egy kirívóbb esetben, hiszen itt a közérdek korlátozásáról van szó. Persze lehet, hogy előremutatóbb lenne egy konkrét programot indítani a passzázsok fellendítéséért, pl. a Főutca-projekt kiegészítéseként.


2011. január 2., vasárnap

Amíg nem volt Gödör

A Városháza Fórum és más viták során sokszor felmerült, hogy ne építsük be túlságosan a Deák tér környékét, kell a tér és a zöldfelület, stb. Az optimális térarányok a városban persze egy örök dilemma, de pl. ebben az esetben is érdemes a múltba tekinteni.

Ahol ugyanis ma a Gödör, azaz némi zöld- és vízfelület, illetve egy földbe süllyesztett kulturális központ és mélygarázs van, ott korábban sűrű városszövet volt. Ezen a régi képen jól látszik ez:

Forrás: FSZEK Budapest-archívum

Jobboldalt a Gödör helyén levő Wodianer-ház van, baloldalt az evangélikus templom sarka látszik. Középen a Hotel Meridien (eredetileg Adria Biztosító Rt.) előtt a helyén állt épület látszik. Ekkor tehát még a Deák tér valóban tér volt, három oldalán házakkal - míg ma elmosódik a határ a Deák és az Erzsébet tér között. Én úgy tudtam, ez a kép a második világháborúig volt így. Nos, háborús sérülések valószínűleg voltak, de ezen a képen, amin az 1948-ban épült új buszállomás van (a József Attila utca felől nézve), látszik még valami: a tömb egyik Erzsébet tér felé néző, jó állapotú, barokk-klasszicista, tehát valószínűleg igen régi háza!

Forrás: fortepan.hu

Ezen az 50-es évekbeli képen is látszik, hogy jópár áll még az itt levő házak közül:

Forrás: fortepan.hu

Tehát ez a tömb nagyrészt bontás következtében tűnt el, és sok-sok éven át parkolóként működött:

Forrás: fortepan.hu

Majd jött a Nemzeti Színház terve, amit aztán az első Orbán-kormány leállított, így lett a Gödör.

Egyrészt jó, hogy van ez a szabad felület itt a város közepén, másrészt a régi beépítés azért valahogy városiasabb, a Deák tér belakhatóbb volt. De ha már itt teresedtünk, akkor annál inkább indokolt a Madách-házakkal szemben térfalat húzni (Városháza Fórum). Hiszen ha túl sok a szabad terület, megszűnik a város érzése, gondoljunk csak a lakótelepekre - azokat kevésbé tartjuk otthonosnak. Holott a cél, Le Corbusier elveit követve az volt, hogy közelebb kerüljünk a természethez. Csakhogy a toronyházak elidegenítették az embereket, a kisebb házakból álló lakótelepek pedig nem képeznek olyan sűrűséget, ami lakható köztereket eredményez. Minden szempontot persze elég nehéz egy ilyen bejegyzésben kifejteni...


2010. december 23., csütörtök

Belső-Ferencváros változóban

Újabb IX. kerületi pillanatképek eltűnt vagy hamarosan eltűnő épületekről, a kerületi anyagok alapján.

Júniusban lebontották a Lónyay utcai volt Pénzintézeti Központ (utóbb Postabank, majd Erste Bank) irodaházát, a helyén egy Holiday Inn hotel lesz, aminek a földszintje a megállapodás szerint közhasználatra átadandó lesz napközben. Ezt tesztelni fogom. Ha egyáltalán megépül. Határozott véleményem egyébként, hogy a félig lebontott irodaház lényegesen nagyobb vizuális élmény, mint tervezett új szálloda. Te melyikben laknál szívesebben?


Bontás közben. Forrás: photoblog.com/utazo

Vajon ez lesz a helyén? Forrás: ferencvaros.hu

A Belső-Ferencváros rehabilitációjának 2011-es programjában egyéb épületek sorsát szemezgethetjük. Ilyen a Hőgyes Endre utca 4. (régebben Rákos utca, itt laktak Nemecsek szülei a Pál utcai fiúkban), ahol is "szálloda építését tervezik új épület létesítésével". A 4. szám alatt egy eklektikus kétszintes házat láthatunk, amit kicsit már elcsúfítottak ezekkel a műanyag ablakokkal. A csúfság most eltűnik, hogy milyen épület lesz a helyén, arról mély hallgatás van. Ha már szálloda, az lesz a Lónyay-Kinizsi sarkon levő volt BÁV-székházból is, ott bontás nem lesz, helyi védettségű épületről van szó.

Hőgyes E. u. 4. Már nem sokáig áll.

Egy másik halálraítélt pedig a Kinizsi utcai autószerelő műhely. Szegény eléggé nem odaillően húzta meg magát a nagyra nőtt házak között, de én még most is érzem az előtte elhaladva érezhető, óriási szájaiból előtörő pince-, olaj- és gumiszag keverékét, mikor egyetemistaként mentem erre mindig a kollégium felé. Én úgy a 20-as évekre tenném ennek az épületnek a keletkezését, jellegzetes ipari ablakokkal, a kocsibejáró felett díszítéssel. Úgy írják, hogy parkolóház lesz a helyén, a funkció tehát hasonló lesz. Néhány kép; nem tudni, meddig láthatjuk még.



Figyeljük meg a szemöldökpárkányt a volutával.

Neogót szomszéd marad, ő nem.

Az Erkel utca 18. még áll, de elvileg az sem sokáig. Vannak még egyebek is a programban, mint a Csarnok tér felújítása, vagy a Markusovszky téri szálloda (mi más), aminek a tervtanács visszadobta a tervét, erről majd esetleg máskor.


2010. október 29., péntek

A Kultiplex nyomában

A héten a Markusovszky téren jártam, ahol a korábban elkezdett felújítás kezd a végére érni. A felújítás minősége jónak mondható, bár kicsit sok lesz a kerítés a területen belül. Van játszótér kicsiknek-nagyoknak, kerékpártároló, minden, ami kell. Kivéve a Kultiplexet, amit feláldoztak egy szállodának eladandó telekért. Most a helyén a park egy szeglete van. A másik fájó pont az "ideiglenes" parkoló, amit gondosan leaszfaltoztak és körbekerítettek szegéllyel.

A ferdén vezető gyalogostengely viszont jó ötlet, valószínűleg sok embernek ez az optimális útvonala. Akkor most jöjjenek a képek.


Még dolgoznak


Itt is


Íme a gyalogostengely, a közepében egy fával



A Köztelek utca felől benyúlik egy parkoló - ez elvileg addig van itt "ideiglenesen", amíg a Bakáts teret felújítják - miközben az még el sem kezdődött...


Fák az útvonalon. Kivágni kár lett volna őket, de én talán elegánsabban oldottam volna meg a kikerülésüket.


Ez egy biciklitároló lenne? Elvileg még jó is lenne, de eleve csak háttal fér bele a bicikli, és mindenképp túl fog lógni a burkolt részen, ha nem csak a kereket szeretném lezárni...


Pingpong is van, meg görbe valamik


Ülőalkalmatosságok


Ződ


Festő küzd az árnyékával


A Kultiplex nyoma - más nem emlékeztet rá


Kilóg a lóláb a friss meszelés alól


A Kinizsi utca végén figyel a bálna