2014. február 18., kedd

Megújuló homlokzatok a Palotanegyedben

A józsefvárosi tervtanács jó néhány homlokzatfelújítási tervet tárgyalt nemrégiben - feltehetően a TÉR_KÖZ nevű fővárosi támogatású projekt keretéből fogják ezeket fedezni. Íme a homlokzatok jelenlegi állapota és a tervek, a tervtanács dokumentációi alapján. Lesznek köztük olyanok, amire nehezen ismerünk majd rá a munkák után, mert mára már szinte teljesen lehámlott a vakolat a karbantartás hiánya miatt.

Ezekben az esetekben a tervezők dolga sem volt könnyű: sok esetben hiányoznak az eredeti tervek, vagy ha meg is voltak, nem biztos, hogy eredetileg a terv alapján épült meg egy adott ház. Tehát a megmaradt díszítésekből kellett következtetni arra, mi lehetett az eredeti.

A színezés kérdése sem kézenfekvő: az eredeti színt falkutatással meg lehet állapítani, de nem mindig. És nem minden esetben az eredeti szín helyreállítása a cél, hanem az, hogy az utcában levő homlokzatok harmonizáljanak egymással. És akkor ott vannak még a lakók preferenciái is. Szerencsére kontrollként ott van még a tervtanács: a minőségen aluli elképzeléseket általában visszadobják.

Apropó lakók: a homlokzatfelújítás alkalmat ad a különc lakástulajdonosok elhajlásainak (nem odaillő redőnyök, légkondicionálók) eltüntetésére, de ezt nem minden esetben vállalták be a társasházak. Így van, ahol eltűnnek majd ezek és van, ahol nem.

Az alábbiakon kívül megújul még a tervtanács elé került a Rákóczi út 29., a Rökk Szilárd u. 11., a József krt. 11., a Horánszky u. 7., a Szentkirályi u. 17. - de talán a képeken láthatók lesznek a leglátványosabb megújulások.

Bródy Sándor u. 30/a. Forrás: jozsefvaros.hu, ARCHIMON Építész Iroda

Kőfaragó u. 10. Forrás: jozsefvaros.hu, Zsoldos és Csató Kft.

Horánszky u. 3. Forrás: jozsefvaros.hu, Privaterv Kft.

Krúdy u. 6. Forrás: jozsefvaros.hu, Period Design Kft.
Somogyi Béla u. 22. Forrás: jozsefvaros.hu, Nagy Márton építész

Somogyi Béla u. 7. Forrás: jozsefvaros.hu, Balogh Bertalan építész




2014. január 21., kedd

London arcai: nyüzsgés és nyugalom egymás mellett

Az év első hónapjában két napot Londonban töltöttem és ezúttal ennek a metropolisnak próbáltam feltárni a titkait.

A Regent's Canal London térképén. Forrás: tribesports.com

Kedvenceim a zöldfolyosók, így az első lehetséges alkalommal meg is kerestem a Regent's Canalt - ami Jubilee Greenway néven is ismert - és gyakorlatilag északról megkerüli az egész városközpontot. Végiggyalogoltam jól a középső szakasza mellett nyugati irányban, Islingtontól Camdenig. Pontosabban néha felette, mert épp itt van a 900m hosszú Islington Tunnel, ahol a csatorna és rajta a hajók a föld alá bújnak. A gyalog és biciklivel haladóknak itt a város szövetén kell áthatolniuk, hogy később visszatérjenek a csatorna mellé.

A Regent's Canal (ez nem az Islington Tunnel). További képek Londonról itt.

A Regent's Canal egy külön világ. A folyton dübörgő és zsúfolt utcákhoz képest angyali nyugalom, lakóhajók, házak, irodák, kertek, zsilipek, kenusok, biciklisek, majd Camdennél közvetlenül a parton az ázsiai hangulatú piac. A csatorna egyébként 1812 és 1820 között épült, és kezdetben ugyanúgy szenet szállítottak rajta főleg, mint a hálózat többi elemén Angliában. A XIX. század második felében számos próbálkozás volt arra, hogy vasútvonallá alakítsák, de végül mindegyik sikertelenül végződött. 1927-ben a Grand Union Canal Carrying Co. vette át az üzemeltetést, és 1941-re meghússzorozta a szállított áruk mennyiségét a csatornán. 1948-ban államosították, és a 60-as évekre az áruszállítás szinte teljesen eltűnt. Később egyre népszerűbb lett sétahajózási céllal, a 2005-ös londoni robbantások óta pedig felkapott kerékpáros útvonal - annak ellenére, hogy a keskeny, egykori hajóvontató járdán a bicikliseknek a gyalogosokkal is meg kell osztozniuk.

A camdeni piac

Camden és főleg az ott található piac - bár gondolom sokaknak nem ismeretlen - újabb példa arra, hogyan él egy külön város a városban. Vasútvonalak közé-alá bezsúfolva, három-négy szinten, dantei labirintusok között rejtőző póló-, kínaikaja-, ezotéria- és egyéb árusokkal.. Még magyar lángosos is van. A legszuggesztívebb nekem az volt, ahogy az egyik ilyen árus-sikátorból felnézve egy tehervonatot láttam elhaladni kínai feliratú konténerekkel. Összeállt a kép.

Épületbelső a Barbican Centre-ben. Kívülről barátságtalanabb.

Egy jelenleg Londonban tanuló ismerősömmel felfedeztük Clerkenwell városrészt is, ahol többek között már nem létező temető, fürdő, apácazárda nyomait kutattuk, felfedeztük London legrégebbi templomát, egyik létező apátságát és a Barbican Centre brutalista tömbjét.

Mindezekről bővebben a bejegyzéshez kapcsolódó galériában.


És ha Párizsban nem maradhatott ki a Défense, akkor Londonban sem a Canary Wharf. Ha össze akarom hasonlítani a kettőt: a Canary Wharfban több a víz (naná), viszont kevesebb a zöld. Javára szól, hogy barnamezős beruházás, hiszen egykori kikötői dokkok helyén épült, elsősorban tömegközlekedéssel van kiszolgálva és sokkal jobban integrálódik a városba, mint a Défense. A hangulata viszont sokkal manhattanesebb és nem túlságosan barátságos. Megdöbbentő, hogy például az eredeti dokkokból semmi nem maradt meg. Az meg különösen sokkoló, hogy a Docklands Light Railway (metrószerűség) itteni állomásáról kizárólag egy plázán át lehet a külvilágot megközelíteni. Egyébként a DLR magasvasútként járja körbe a környéket, ami elég nagy fless. Főleg, amikor bekanyarodik a Canary Wharf felé, miután kb. tíz emelet magasságba emelkedik a talajszinttől (itt megfigyelhető 10:03-tól). Alább épp az látható, ahogy egy irodaházból kibukkanva áthalad a víz felett, majd ismét eltűnik.


Ha már a közlekedési eszközöknél tartunk, teszteltem az Overgroundot is. Semmi különös, olyan, mint Berlinben az S-Bahn vagy hasonló analógiák. Látszik, hogy fejlődőképes a londoni közlekedésszervezés, szükség is van rá (egyébként most a fél város az azt kelet-nyugati irányban 2017-től átszelő, az Overgroundhoz hasonló Crossrail építkezései miatt van feltúrva - érdemes ránézni a honlapjára, elég informatív). Az Overground amúgy nagyjából 10 percenként jár, ezért aztán eléggé meglepődtem, hogy simán besorolnak tehervonatokat két szerelvény közé. Nekem erről nincs felvételem, de például ezen a videón 1:25-nél látható, ahogy elhúz egy tehervonat. Egy metróállomás-szerű helyen álldogálva azért ez kissé fura élmény.


A szórásból a londoni kerékpározás se maradhatott ki: jó volt látni a csúcsidőben előbukkanó tömegeket az utcákon. Nem koppenhágai tömegek, de azért jól látható mennyiség két keréken. Alant például a paddingtoni pályaudvar egy hétköznap reggel. Amint látható, a vonaton az összecsukható bicikli a divat.






2014. január 8., szerda

Városrehabilitáció mint politikai marketing

A választások közeledtével egyre többször merül fel az egyszeri városbloggerben a kérdés, hogy x beruházásról való értekezés kapcsán, amennyiben annak politikai marketing céljai (is) vannak, mennyire legitimálom a fennálló kormányzatot. És a dolog persze nem fekete-fehér.

A városrehabilitációt, legalábbis annak bizonyos típusait ugyanis szerte a világon előszeretettel használják politikusok a választások közeledtével. Nem csoda, hiszen látványos, eladható és a városlakókban azt az érzést kelthetik, hogy döntéshozói törődnek vele. Probléma leginkább azzal van, mikor egy projektnek szinte teljesen populista indokai vannak.

Most épp az Egy nap a városban blogon alakult ki polémia egy olvasói levél kapcsán, amely azt rótta fel a blog szerzőjének, hogy nem elég kritikus a beruházásokkal kapcsolatban. Aki azt válaszolta, hogy olvasható elég kritika a médiában, ő próbálja a szép dolgokat kiemelni.

Az olyan átlátszó populista túlkapásokat, mint a Váci utca vagy a Batthyány tér igénytelen újraburkolása, az újságírók/bloggerek is kiszúrják, ez a dolguk. De vannak sokkal forróbb témák is: ilyen a Kossuth tér többek között. Abban viszonylagos egyetértés van, hogy a tér felújítására szükség volt: az ország fő intézménye előtti tér parkolóként való használata és a lepusztult állapot beavatkozásért kiáltott. Vitás kérdések a projekt költségigénye, a koncepció (különösen a szobrok) és az alkalmazott módszerek (fák engedély nélküli kivágása) körül vannak. És ez akkor teszi különösen nehézzé a mérlegelést, amikor szakmai szinten tárgyalják pl. a Tisza István-szobor megalkotásának részleteit, hogy ilyen gipszmodell meg olyan tervezés - amikor már nem merül fel, hogy mit keres ez a szobor a téren, mert nem ez a kérdés, hanem hogy szobrászatilag milyen kihívás ez.

Tisza István. Forrás: budapestcity.org

Holott ez még a könnyebbik eset, mert aki nem ért egyet ennek a szobornak a felállításával, az ignorálja a dolgot (bár a felállítása után ez nehezebb lesz). Nagyobb dilemma merül fel a Kossuth tér felújítása után tervezett forgalmi renddel kapcsolatban: e szerint az autók ki lesznek tiltva, a teret a gyalogos és kerékpáros forgalom uralhatja. Ami a város életminősége, emberbarát közlekedésszervezése szempontjából a lehető legjobb hír (eltekintve attól, hogy nem árt, ha egy hasonlóan gyalogosbarát utcahálózat is kapcsolódik a helyszínhez). És elviekben persze szét lehet választani az autoriter, múltba révedő, Tisza-szobrokat vizionáló politikai döntéseket és a haladó városépítészeti koncepciót (ami azonban szintén felülről jövő döntés), de azért ez a legtöbb ember szemében egy projekt. Nehéz ügy.

Fővám tér. Forrás: budapest.hu

Ugyanilyen dilemma a 4-es metró. Amit egyébként nehéz a jelenlegi kormányra kenni, hiszen 2000-ben konkrétan meghiúsítani akarták az egyébként sok sebből vérző tervet. Most azonban az maradt rájuk feladatul, hogy befejezzék. A metró politikai oldalaktól függetlenül drága, a koncepció elavult, és a fejlesztés sokkal értelmesebb beruházások elől szívta el a pénzt, de a politika ragaszkodott hozzá. Egyetlen pozitív oldala van: az állomások építészeti minősége és újszerűsége. A tíz állomás ugyanis az illeszkedési problematikát áthidalva (hiszen a felszínről nem látszik, vagy csak kis szeletei) az új építészeti beruházásokban nem bővelkedő budapesti városközpontban hoz létre tíz abszolút színvonalas építészeti alkotást, amiről kell és érdemes is beszélni. Ismerve a hazai közízlést, nem lesz túl nagy egyetértés ennek méltatásában, de a hazai vizuális kultúra egyik jelentős állomása lesz a metró (elvileg) tavaszi elindulása. És itt ismét nehéz lesz elválasztani a kampányízű átadás hamis pátoszát a hibás koncepciótól és az építészek (illetve a beruházáson dolgozó más szakemberek) világszínvonalú teljesítményétől...




2013. december 26., csütörtök

Pál utcai fiúk, modern változat

Elfogtam egy fotót Budapest leggyorsabban változó helyszínéről, ami többször volt bejegyzéseim tárgya, és abban a tavaly készült filmben (Temporary 8) is fontos szerepet töltött be, aminek készítésében én is részt vettem.

Forrás: Skyscrapercity fórum, HUmatte hozzászólása

A Corvin Sétányról, közelebbről a Grundról van szó, ahol most folytatódik az ingatlanfejlesztés: az újabb lakóépület (Corvin Park Residence) útjából eltakarították a Grund Kert nevű közösségi kertet és a Grund nevű szórakozóhely teraszát is. (Azért nem mindent: a szomszédos műemlék Táncsics-ház, ahol a Grund Kocsma fedett része és egy hostel van, a játszótér és a sarkon levő, omladozó, szintén műemlék ház maradnak a jövőben is.)

Ez egyáltalán nem váratlan, valójában a tervek szerint sokkal korábban felépült volna már ez a ház. A lépés tehát tökéletesen beleillik a környéken az ideiglenességet hordozó struktúrák történetébe: a szokatlan, "rendezetlen", de emberi romkocsma, közösségi kert, parkoló helyébe egy szigorú, tömör, rendezett ház lép. Beépítik a Pál (Futó) utcai fiúk (és lányok) Grundját, összébb zárul a város belső szerveibe mély betekintést nyújtó rés...

Ez kerül a helyére. Forrás: futureal.hu



2013. december 15., vasárnap

Debrecen keletre tart

Nyilván keleten van most is, ám közlekedésfejlesztését tekintve valahol Dubai és Kazahsztán közé kezd sorolódni. A "Nyugati kiskörút" projektről van szó, amiről kicsit lemaradtam - ritkán járok Debrecen felé -, 2012 nyarán adták át az első szakaszt, és most folytatni kívánják.

Az elkészült szakasz. Forrás: dehir.hu

Hogy mi a devalváló jelző oka? Röviden: a város közepeként működő, forgalommentesített Piac utca és a Nagykörút között, mindkettőtől 2-3 utca távolságra építenek egy mindkét irányban 2 sáv + buszsáv keresztmetszetű utat, súlyos százmilliókat költve az útban levő házak lebontására és kisajátítására.

Ehhez már csak adalék, hogy az új útszakaszon igen keskeny járda és nulla kerékpáros infrastruktúra épül. Egy 200 ezres, biciklizésre abszolút alkalmas, palacsintasimaságú városban! (Ahol egyébként ma is viszonylag sokan kerékpároznak.)



Ez a projekt csak az agyrém kategóriában értelmezhető. Egy ekkora városban - miközben értékelendő, hogy fejlesztik a villamosközlekedést - nem a szűk belvároson át kell kielégíteni a szűkös közúti kapacitásokat. Ha egyáltalán ki kell. Egy ilyen út egyértelműen többletforgalmat fog generálni a csatlakozó utakon. Azt üzeni: ha Debrecen belvárosában van dolgod, gyere autóval. A "belváros tehermentesítésére" hivatkozó indoklás értelmezhetetlen: hogy tehermentesíti a belvárost egy út, ami rajta megy keresztül?


Nézzük, konkrétan mit jelent ennek az útnak a létrehozása. A fenti képen levő szép fasort (Miklós utca) ezen a ponton fogja kettévágni a 2x3 sávos út, a sarkon levő - gyönyörű állapotú - fehér ház és a mellette levő másik sorsa meg van pecsételve: bontás vár rájuk. Itt tartanak most.


Ennek az utcának (Szalkai utca) csak a jobb oldala marad, a bal oldali házak mennek a levesbe, a többi pedig panorámát kap az újonnan kiépítendő szép aszfaltra és a rajta közlekedő nagyszerű gépjárművekre. Éljen Debrecen és a fejlődés!

Forrás: http://gis.erda.hu/erda/html/projects/debrecen/main.php

Érdekes egyébként, hogy a környéken számos ház (pl. a fenti világosbarna) helyi értékvédelem alatt áll, az út nyomvonalán fekvők azonban nem. Azok biztos nem olyan értékesek...
Mindez jól látszik a szabályozási terv-kivágaton (a védett épületek sraffozottak).

A rombolás a pirossal határolt sávban folytatódik...

Sokszor felmerül a kérdés: vidéki városainknak is be kell járniuk azt az utat, amit sok nyugati város és Budapest is bejárt a közútkapacitás szinte végtelen bővítésével, mielőtt visszafordul az élhetőbb város felé? Abszurd, hogy 2013-ban Veszprém (vö. vadonatúj óriáskörforgalom a város közepén), Debrecen és több más vidéki város is a megoldást az autóközlekedésben látja.

Egy kétszer egy sávos, kerékpársávval és buszsávval/villamossal ellátott útnak még akár lehetne is indokoltsága is, ahogy a földszintes házak sem feltétlenül illenek hosszú távon a központba - amennyiben építészetileg értéktelenek. Ám itt láthatóan csak egy cél vezérelte a tervezőket: a minél nagyobb forgalom áteresztése.

És bár a házakat már nem lehet majd feltámasztani, de ha kijózanodnak a városvezetők (vagy felvilágosultabbak váltják őket), akár egyetlen nap alatt kerékpársávvá változtathatók a külső sávok...

Debreceniek, tényleg ilyen tragikus a helyzet?

(A hírért köszönet Sadia-nak.)



2013. december 9., hétfő

Hollandia után Józsefváros: térképen ábrázolt építéstörténet

Az Urbanista blog posztja által inspirálódva (tárgy: Hollandia összes épülete térképen kor szerint, itt) felélesztettem korábbi ötletemet arról, hogy - amennyiben vannak hozzá adatok - térképre vigyem egyes budapesti kerületek épületeinek korát. Választásom Józsefvárosra esett, több okból is: 1. Lelkes nyolckerületi lokálpatriótaként egyértelmű; 2. Ez Budapest egyik legváltozatosabb kerülete építészeti szempontból is; 3. Vannak építéstörténeti adatok, mégpedig a kerületi MSZP oldalán, 4. A kerületi szabályozási terv átnézeti oldalát kitűnően lehetett használni erre a célra (mivel rajta vannak az épületkontúrok is).

Részlet a térképből a Horváth Mihály tér környékével

A korábban elkezdett file-t nem találtam, így újrakezdtem, és pár órányi munkával kiszíneződött a kerület - az ipari épületek kivételével, amelyekről nehéz megbízható adatot szerezni. A többinél is előfordulhatnak tévedések, mivel az adatbázis sem 100%-os (feltehetően Déry Attila Budapest építészeti topográfiája c. műre épít, de abban is vannak pontatlanságok). Illetve vannak olyan házak, főleg földszintes épületek, ahol lehetetlen eldönteni, a ház melyik része milyen korból származik.

A színkódot megnézve azonban látszik a lényeg: a kerület nagy része 1875-1900 között (piros) épült ki, nagyobb "harapásokat" a hetvenes években (világoskék) a Szigony utcai lakótelep és napjainkban (sötétzöld) a Corvin Sétány projekt eredményezett. A legtöbb régi, 150 évnél idősebb épület (sárga/narancssárga) a Palotanegyedben van, de pl. a Karácsony Sándor utca végén is is van belőlük jó pár.

Íme az eredmény (nagy felbontásban) - egyelőre még keresem annak lehetőségét, hogyan lehet kezelhetőbb felületre feltenni (pl. az OpenStreetMapre). És közben készülget néhány további kerület is...

Kellemes nézelődést!




2013. december 3., kedd

Folytatódik-e a biciklis forradalom Budapesten?

A városok változása nemcsak az épületekhez köthető - ami viszonylag egyértelműnek tűnik -, de például a közlekedési lehetőségeihez is. Hiszen alapvetően másképp éli meg a várost az autó szélvédője mögé zárt, a metróalagútban suhanó, avagy a biciklin ülő vagy gyalogos közlekedő. Ezért ha változás történik valamely közlekedési mód elérhetőségében, vonzerejében, akkor alapvetően változik a város azok szemében, akik módot váltanak. Budapesten három dolog jön szóba ezzel kapcsolatban: a biciklizés, a gyaloglás és a 4-es metró. Most az elsőről lesz szó.

Közhely már, hogy Budapesten jelentős fejlődésnek indult a kerékpáros közlekedés. Nem mondható még ideálisnak, és nem is feltétlenül Koppenhága a cél, de egy berlini szint elérése reális lehet a következő években.

Míg az elmúlt 6-8 évben ehhez elsősorban az alulról szerveződő Critical Mass tett hozzá a legtöbbet (egy nem túl kerékpárosbarát városban pörgetve fel a közlekedés eme formáját), az utóbbi években a városvezetés is kezdi felismerni, hogy nem a járdákat kéne festegetni. Nem utolsó sorban a Magyar Kerékpárosklub szakmai tevékenysége és a BKK-ba kerékpáros stratégiai koordinátornak "exportált" szakértője révén.

A következő nagy ugrást a BUBI-nak elnevezett, tavasszal induló bringakölcsönző-rendszer jelentheti, amihez kapcsolódóan egy egész nagy csomag átalakítást is terveznek a fővárosban, legalábbis annak belső részén (ún. intézkedési terv). Ennek részleteit jelentette be a BKK a múlt héten a fenti térképen és most azt nézzük meg, hogy ez mennyiben fogja javítani a budapesti biciklizési lehetőségeket.

Ehhez alkottam egy másik térképet, amin az új beavatkozások és a létező infrastruktúrából felépülő kerékpárosbarát főhálózat-szerűség látható. Azért főhálózat-szerűség, mert az egyelőre nem kerékpárosbarátnak tekinthető Nagykörút pótlásaként felfogható Kertész utca és hasonló útvonalak nem igazán teljesítik a főhálózatiság követelményeit: a legtöbb jobbkezes utca, tehát minden sarkon meg kell állni, ami nem túl ideális, ha épp a város másik végébe tartok, és vannak folytonossági hiányok is.
A sugárirányokat a zöld és a kék árnyalataival igyekeztem jelölni, a harántirányokat pirossal vagy ehhez hasonló színnel. A Duna menti útvonalak lilák.


Belváros hálózat nagyobb térképen való megjelenítése

Alapvetően az látszik, hogy sugárirányban sok helyen javulnak a lehetőségek. Ehhez azért hozzá kell tenni, hogy egy kerékpáros nyom és néhány felállóhely (Bartók, Dohány/Wesselényi) nem biztos, hogy eszeveszetten javítja egy útvonal biztonságérzetét és így vonzerejét (ettől még fontosak!), viszont a Baross utcai és a Hegedűs Gyula/Pannónia utcai kerékpársávok már nagyobb előrelépést adhatnak: mivel mindkettő vonzáskörzetében vannak nagyobb lakótelepek, ezért ezekből az irányokból jelentősen nőhet a biciklivel közlekedők száma.

Zugló és a Belváros kapcsolata jobb lesz, de inkább csak Zugló északi részéről, a hálózatból egyelőre hiányzó Kerepesi út miatt. Kérdés, hogy a Thököly úti kerékpársáv befejezése mennyivel erősíti annak szerepét, hiszen a Baross térnél megtörik az útvonal, a belváros felé nem ad rövid eljutást.
Ferencvárosban jelentősen javul a helyzet a Tompa utca bekötésével (kár, hogy a Balázs Béla utca nem fért bele a kétirányúsítandók közé); a Nehru parti bicikliút és a Bakáts utca felújításával elkezdődhet a Duna-part felértékelődése és szorosabb kapcsolódása a Ráday utca térségéhez.
Budán olyan sok minden egyelőre nem történik, de a Csalogány utcai kerékpársáv formájában végre civilizált módon lesz elérhető a Széll Kalef Moszkva térről a Duna-part, a Kacsa utcai lehetetlen kacsázást vissza lehet minősíteni lokális elemmé.

Harántirányban kicsit bátortalanabbak a beavatkozások - itt a döntéselőkészítési fázisban levő nagykörúti és Rottenbiller utcai útvonalak hiányát is pótolniuk kell más szakaszoknak. A Bajza u. és a Szinyei u. kétirányúsítása ugyan viszonylag radikálisnak is tekinthető, hiszen ezek jelenleg elég nagy motorizált forgalommal bírnak, viszont ennek a filozófiának mintha hiányozna a folytatása a többi kerületben. A Bajza utcából a féregjáraton (vasút alatti gyalogos aluljáró) át adódna a Bulcsú utca, és onnan a Gogol utcai kerékpársáv, előbbi viszont egyirányú marad a térkép szerint - miközben a parkolás valamiért párhuzamosra változott, tehát most már hely is lenne neki a nullához közelítő forgalmú utcában.
A Ferdinánd híd is marad, ahogy van, de a BKK közlése szerint a következő lépésben itt is várható változás.
Déli irányban kicsit jobb a helyzet: a Bethlen és Nefelejcs utcák felhasználásával akár a Józsefváros is elérhető, de kérdés, hogy a Festetics utcában hogy ugorja át a villamos-végállomást a kerékpáros.

A Szövetség utca kétirányúvá válik és lesz egy átkötése a VIII. kerületbe is, de Terézvárosból az utca csak körülményesen lesz megközelíthető (némi kockakövön és az Almássy utcán keresztül, ami jelenleg hivatalosan gyalogos övezet), így nem tud folyamatos tengelyt alkotni a Vörösmarty utcával.
A Jókai utca kétirányúvá tétele lokálisan értékelendő, hálózati szerepe viszont kérdéses, mert a terézvárosi részen ott a Nagymező utca, ami nem jobbkezes, és nem fut bele a biciklivel átjárhatatlan Liszt Ferenc térbe.

Kétirányú kerékpározás a Rózsa utcában - tipikusan lokális hálózati elem. (Forrás: BKK)

A Duna-parti útvonal egyes részei mindkét oldalon javulnak, igaz, más projektek révén. Budán a Várkert Bazárhoz kapcsolódó közterület-rendezéssel kerül át a kerékpáros útvonal a Lánchíd és Döbrentei utcákra, Pesten a Kossuth tér felújításával javul a helyzet és megoldódhat a dél felé történő folytatás. Így is maradnak viszont kritikus szakaszok, különösen a Batthyány tér környéke.

A BUBI intézkedési terve két hídon igyekszik javítani a helyzetet, az Erzsébeten és a Petőfin, mindkettőn járdán kijelölt infrastruktúrával. Ez erősen kompromisszumos megoldásnak tűnik, kérdés, hogy beválik-e. Tény, hogy a Margit-hídhoz képest mindkettőn kisebb a gyalogos forgalom, de így is előfordulhatnak majd konfliktusok...

A helyzet tehát felemás, de nem mindegy, milyen szempontból értékeljük a terveket: a potenciális BUBI-használók szempontjából talán előnyösebbek, hiszen az eleve úgy van kitalálva, hogy csak kisebb távolságokat tegyenek meg vele a használók (Párizsban a Vélib biciklikkel átlagosan megtett út 2,5 km), és egyelőre az állomások elhelyezkedése is korlátot szab ennek. Persze nemcsak ők a célcsoport, de az első ütem talán indokoltan ezt segíti jobban.

Nagyon sok fog múlni ugyanakkor azon is, hogy milyen táblázás kerül ezekre az útvonalakra, illetve hogy sikerül-e egy jól használható térképet kiadni (fizikailag és online formában is), hiszen aki nem ismeri annyira a várost, annak ezekre kell támaszkodnia. A másik fontos tényező a kerékpártámaszok száma azoknak, akik nem BUBI-t használnának, hanem saját bringájukat - ezt egyelőre az egyenlet egyik ismeretlenjének tekinthetjük.

És persze a legfontosabb: a kommunikáció. Hiszen egy új közlekedési formát el is kell adni: ez nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy a változások pozitívan üssék meg a városban közlekedők ingerküszöbét. A terv elemei első lépésnek jók, és talán elérik azt a kritikus tömeget, hogy bárki, aki Budapesten mozog, belebotoljon egyikbe-másikba (bár vizuális feltűnést inkább a BUBI állomások jelentenek majd).

Mindehhez egyébként érdemes tudni, hogy a BKK-nak és a neki dolgozó tervezőknek minden egyes kerületi önkormányzattal külön-külön kellett megküzdenie a beavatkozások "átveréséért", és a parkolóhelyeket féltő kerületvezetők többször igencsak megnehezítették a dolgukat. Tehát az építő kritika mellett elismerés is illeti az ebben dolgozókat, hiszen mégiscsak példa nélküli előrelépés lesz ez a fázis budapesti kerékpáros infrastruktúrában. És most várjuk a hatást..