Belvárosi fogtömések

Belehúztak az ingatlanfejlesztők Budapest belvárosában is, és belehúz a blog is: most három olyan fejlesztésről lesz szó a VI. és VII. kerületben, ami eddig nem kapott túl nagy figyelmet. Ebből két foghíjtelek-beépítés, egy pedig egy átalakítás.

Az egyik foghíjtelek-beépítés a Kertész utcában valójában nem is olyan nagyon régen egy épületet rejtett még, ám az erzsébetvárosi rombolások áldozata lett az ezredforduló körül. Mivel egy ideje már üres a telek, így semmi akadálya annak, hogy valami ideépüljön. A mostani trendnek megfelelően lakóház lesz, mégpedig öko. Még a neve is ez: City Green Home ökoház, 89 lakással. A plakáton a leendő homlokzat is látszik.

Aki arra jár, az láthatja, hogy serényen ássák már a gödröt, ami az épület alatti mélygarázst fogja rejteni.

Következő delikvensünk egy felújítás, az "elátkozott" Klauzál utcából. A hotel melletti 8. számú házat egy ideje már belezik, most felkerült egy látványterv is. A szintek száma marad, és a felső két emelet, ami eredetileg is utólag ráépített, így más stílusú volt, egy kicsit modernebb ráncfelvarrást kap, "kötésben" levő ablakkiosztással. Azért láttam már színvonalasabb megoldást is.

Ilyen most:

És ilyen lesz:

Végül egy szállodabővítés a VI., Dessewffy utcából. Minden jel arra mutat, hogy a 36. szám alatti Star Inn hotel az eddigi foghíjtelken kiegészül - már el is kordonozták a parkolóként működő udvart. Az új szárnyat a már meglévő hotel építészmérnökei, vagyis Kendik Géza és Papp Zoltán tervei alapján egészítik ki. Alant egy rajz a tervezőiroda (A4 Stúdió) honlapjáról (a kép jobb szélén a meglévő épület, a színesebb az új). Amin persze vidám emberek flangálnak fel s alá - ignorálva a valóságot, amiben az utca mindkét oldala végig van parkolva, alig hagyva helyet a gyalogosoknak. Hogy ez a bővülés elkészülte után változik-e, azt nem tudom. Ilyen szempontból talán biztató jel az első MOL Limo közösségi autó szpottolása a Nagymező utcában, de ez önmagában egyelőre kevés ahhoz, hogy eltűnjenek a közterületet felzabáló privát autók.

Angolságok 2. - Truro házai

Nem jelentkeztem poszttal már egy ideje, az 50 órás munkahét ezt némileg megnehezíti, illetve maradék szabadidőmben a másik blogomra koncentráltam inkább. Igaz, akadt ott is olyan poszt, amelyik befért volna ide. Ugyanakkor közben folytattam némi anyaggyűjtést fotók formájában erre a blogra is, amelyeket alább bejegyzéssé formálok.

A fotókon a trurói épületállományt igyekeztem tipizálni. Truro egy viszonylag hagyományosnak tekinthető angol kisváros, a központban sok régi épülettel, ugyanakkor a XX. század második felében sokszorosára növekedett lakóterülettel és így sok modern lakóházzal is.

Kezdjük a belvárosban, egy tipikus elizabetiánus ház a sétálóutcán (Pydar Street).

Ez itt a belváros egy későbbi épülete, zárterkélyes megoldás.

Ez pedig a Lemon Street, állítólag "a legegységesebb György-stílusú utca Bath-tól nyugatra" - pedig elvileg nem szabályozták szigorúan, magától alakult ki ez a házsor. Nem rossz, valóban. És nem túl vízszintes.

Térjünk át a lakóházakra. A korai lakóházaknál megfigyelhető némi helyi jelleg: Cornwallban minden kisebb, mint általában, az utak is keskenyek és ezek a régi lakóházak is mintha miniatürizálva lennének. Ennek az oka valószínűleg a szerényebb anyagi lehetőségek voltak.

A későbbi korok aztán már egyrészt jobban igazodtak a "nemzeti" stílushoz, másrészt kicsit nagyvonalúbbak voltak a terek tekintetében. Tehát amint a hely engedte, először megjelent az előterasz.

Aztán az előkert, és az obligát zárterkély:

Ezek az "álikerházak" a Falmouth Roadon Truro fénykorában, az ónbányászatból befolyó jövedelmekből legtöbbet szerzett családok palotáiként épültek meg.

Ez pedig a kisváros legnagyvárosiasabb házsora: zártsorú és háromszintes! Kis túlzással London központját kivéve ugyanis Anglia mindenhol szinte egyhangúan kétszintes, terjengős és nem városias.

A XX. század aztán magával hozta a modern építészetet ide is, de sajátos angol stílusban. Tehát a legtöbb helyen maradt a sorház, de a magasabb jövedelműek különálló házakba költöztek. Ez a sorház a hetvenes években épülhetett, szerintem igen jópofa:

A nyolcvanas években itt is dívott a szoknyás tető valamiért, van belőle bőven. Leginkább ilyen ikerházas formában húztak fel belőle lakónegyedeket. Valószínűleg nem túl jó minőségben, mert ezek egy része mára eléggé lecsúszott, Truro "problémás" negyedében is ilyen házak vannak.

Sok ház életkorát ugyanakkor nehéz megállapítani, mert a historizálás is nagyon dívik. A vakolaton azért látszik, hogy ez nem valami századeleji ház, csak annak az utánzata talán a 80-as évekből:

Két-három éve pedig egy egész lakónegyed épült zöldmezős beruházásban historizáló stílusban, szerintem elég ijesztően disneylandesre sikerült. Erről most csak Street View-s fotóm van.

Ez viszont egy jó és ritka példa egy nem túl régi, jó stílusban megépült házról. Az utcából kicsit kilóg, mert általában konzervatívabban építkeznek, de jól kezeli a hagyományokat is: továbbviszi a hagyományos zárterkélyt, de modern stílusban.

Ennyi, remélem, át tudtam adni Truro hangulatát...

Kitöltés

Van a Paulay Ede utcában egy foghíj, amihez talán már mindenki hozzászokott, mintha soha nem állt volna ott ház (ez a földszintes valami a leégett tetővel elég humoros amúgy, így az Andrássy úttól 50 méterre). Jó nagy telek, érdekes helyen - itt törik meg az utca vonala -, jó sok szomszéddal, majdnem átnyúlik a Király utcába, lehetne akár átjárás is - ha a szabályozásnál gondoltak volna erre, de nem gondoltak. De a "rend" (amiben a befektető és a városvezetés mélyen egyetért) szerint egy foghíjat be kell építeni, a teret ki kell tölteni, az utcavonalat be kell zárni, nincs apelláta.

Így hát született nemrég egy terv, bár nem tudni, mennyire van ez közel a megvalósuláshoz. A terv sajnos - annak ellenére, hogy a leírás szerint finomodott az eredetihez képest - folytatja, vagy inkább fokozza a századfordulós telekspekulációs folyamatot, és jól teleépíti a telket. Csak ugye amit a szabályozási terv enged, azt a tulajdonos ki szokta használni.

Hátulról nézve. Forrás: Építészfórum

 

Ebből az ellentmondásos helyzetből mégiscsak kihoztak valamit: nagyon jó, ahogy az oldalsó és hátsó telekszomszédokkal kommunikál a ház. Viszonylag egyértelmű persze, hogy a szomszéd ház udvarának nem építek neki egy tűzfalat, csak valahogy mégsem automatikus ez az építkezéseknél, lásd még Molnár utcai szálloda. És tetszik a tető hullámzása is, bár kérdés, hogy ezt honnan lehet majd látni.

Forrás: Építészfórum

 A homlokzattal viszont valahogy nem tudok megbarátkozni. Hiába ír a tervező "két utcai homlokzatról" (az egyik az utca vonalát követi, a másik a hátsó telekhatárét, és szerintem zseniális ötlet amúgy), hiába próbálja oldani a nagy felületet, nem látszik működőnek a dolog. Az is lehet, hogy a valóság jobb lesz, mint ez a látványterv, nem tudom. És egyébként nyilván vannak olyan kortárs épületek, amelyek felesleges múltba révedés nélkül tudnak jók lenni a történelmi belvárosban, de ezt nem érzem annak. Ugyanis nem mondható semlegesnek, ahhoz viszont nem elég jó, hogy kitűnjön.