Szabadidőm egy részét most azzal töltöm, hogy önkéntesként egy kiállítás építésében veszek részt, ami felettébb kapcsolódik a városhoz és a városépítészethez. A Ludwig Múzeum
kiállításáról van szó, ami
Yona Friedman - A nemépítés gyakorlata néven fut és október 29-én nyílik. Addig kell elkészülnünk a kiállítás berendezésével.
Yona Friedman neve nem feltétlenül ismert széles körben. Életéről részletesen
pl. itt lehet olvasni, itt most összefoglalásul annyit, hogy 1923-ban Magyarországon született, egyetemre is itt járt, később Izraelben élt, majd Franciaországban telepedett le és építészként-városépítészként alkot. Leghíresebb elmélete a "ville spatiale", ami a hagyományos beépítési módokat meghaladva olyan várost képzelt el, ahol egy többszintes váz az alap, ahol a városlakók elhelyezhetik lakódobozaikat, különösebb építészeti szakértelem igénye nélkül.
Maga a kiállítás megpróbálja a lehető legjobban átélhető formában bemutatni Friedman elméleteinek lehetséges fizikai leképezéseit. Így az elméletekben megfogalmazott struktúra múzeumi léptékre adaptált modellje három dimenzióban bejárható lesz, és az egyik teremben a látogatók is megpróbálhatják kicsiben megvalósítani a nemépítés gyakorlatát.
Az építést tekintve eddig néhány szemléltető rajzon kívül éppen azok a részek készültek el, amit Yona Friedman struktúrának nevez, tehát amibe el lehet helyezni a lakódobozokat, funkciókat. A második emeleti kiállítóterem alant látható óriási terét is kitölti már egy ilyen struktúra. Most jön az érdekesebb rész, tehát ennek megtöltése mindenféle, leginkább újrahasznosított anyag felhasználásával.
Hogy a struktúra pontosan hogyan lesz kitöltve, az a folyamat során alakul ki, összhangban azzal, hogy a "nemépítési" mód célja, hogy a lehető legrugalmasabb és nagyon könnyen változtatható legyen. A történet folytatása tehát következik majd...
