De nem áll már például a fenti ház sem: igaz, ez egy jóval átlagosabb neoreneszánsz bérház. Itt bele lehetne menni abba, hogy mennyit veszített a terület a teljes építészeti arculat és részben az utcaszerkezet elveszítésével, és mennyit nyert az új közterületekkel, zöldfelületekkel és a mai kor átlagába tartozó építészeti színvonallal - de most koncentráljunk az értékekre.
A bontások aktuális helyszíne a Bókay János utca. Az utca Duna felőli oldal már szinte teljes egészében eltűnt, a 43-as számú, "sárkányos ház" viszont még áll. A bontásra vonatkozó közbeszerzést már kiírták, tehát meg van pecsételve a sorsa, de még vannak lakók a házban. Mikor körülnéztem, barátságosan beengedett fotózni egyikük és elmondta, hogy egyáltalán nem szeretne innen elköltözni. Sokkal jobban örülne, ha felújítanák.
A ház egyébként a környék nagy részétől eltérően egy 20-as évekbeli neobarokk épület, némi szecessziós hatással: ennek legfőbb ismérve a kaput keretező két sárkányszerű, kőből kifaragott lény. A kapuzat dekorációnak az egyedisége, kidolgozottsága és anyaga mindenképpen megőrzést érdemel. Tehát ha már a ház nem marad meg, a faragott kapuzatot vagy az itt létesülő új épület homlokzatában, vagy máshol (közterületen vagy valamilyen kiállítótérben) érdemes megtartani, felállítani. Hogy ne tűnjön el minden nyomtalanul...
Ezzel a bejegyzéssel ennek az értéknek a megmentésére szeretném felhívni a budapestiek, a józsefvárosiak és a kerületi önkormányzat figyelmét.
