Angolságok 3. - Truro és a víz

Truro neve is a vízből származik, állítólag három folyót jelent cornwalliul. Trurónak valóban három folyója van, bár ebből egy (a Kenwyn) a belváros alatt teljesen alagútba bújik, egy másik (Tinney) meg szinte láthatatlan, ez a városon átvezető főút alatt csörgedez. A harmadikat Allennek hívják, míg összefolyásukkor a három folyó Truro Riverré neveződnek át.

A folyók hálózata kiegészül még a belvárosi utcák nyitott, folyamatos vízellátású vízelvezetőivel (leats). Elsőre sima "nyitott árkoknak" tűnnek, de nem ilyen egyszerű a dolog. A vizet ugyanis egy kiemelővel a Kenwyn folyóból nyerik a belváros felső részén, majd innen vezetik szét a vizet a különböző utcákba, ahol gravitációsan végigcsordogál a gránitból kialakított folyókákban, majd összefolyva visszaáramlik a Kenwynbe.

 

A hálózat egyébként nem működött folyamatosan: eredeti funkciója a XIX. században az utcák tisztán tartása volt, így mikor ezt már másképp oldották meg, felhagytak a használatával. 2000 körül viszont rekonstruálták, de immár a városkép és a hagyománytisztelet okán. Bár biztosan van klimatizáló hatása is a legtöbb vízfelülethez hasonlóan, de a levegő hűtésére és páradúsításra ezen a környéken nincs olyan nagy szükség...

Egy másik vízhez kapcsolódó apróság, ami megragadott Truróban, az az ereszcsatornát az utcai csatornával a járda alatt összekötő folyókák vasfedele. Nagyon sokféle van, ezen a képen négyet gyűjtöttem össze, és a változatosságon túl jól lehet rajtuk tanulmányozni a környék vasöntödei múltját: Carn Brea és Devoran egyébként nagy múltú cornwalli bányász és kohász települések.

A folyók mellett érdemes még megemlíteni, hogy bár a nyílt tengertől 20 km-re van, mégis van köze a városnak a tengerhez, mert a dagály egészen a belvárosig jön fel (ezen időszakban egyébként visszafelé folyik a folyó, elég érdekes látvány). Az alábbi kép jól szemlélteti, hogy kerülnek szárazra a hajók apálykor a Truro folyó partján (háttérben a katedrális tornya). Ha hajóval kelünk útra, nem árt tudni az apály/dagály menetrendet, különben kockázatos lehet a hazajutás - az iszapon már sem a hajó, sem a cipő nem jut át.

Angolságok 2. - Truro házai

Nem jelentkeztem poszttal már egy ideje, az 50 órás munkahét ezt némileg megnehezíti, illetve maradék szabadidőmben a másik blogomra koncentráltam inkább. Igaz, akadt ott is olyan poszt, amelyik befért volna ide. Ugyanakkor közben folytattam némi anyaggyűjtést fotók formájában erre a blogra is, amelyeket alább bejegyzéssé formálok.

A fotókon a trurói épületállományt igyekeztem tipizálni. Truro egy viszonylag hagyományosnak tekinthető angol kisváros, a központban sok régi épülettel, ugyanakkor a XX. század második felében sokszorosára növekedett lakóterülettel és így sok modern lakóházzal is.

Kezdjük a belvárosban, egy tipikus elizabetiánus ház a sétálóutcán (Pydar Street).

Ez itt a belváros egy későbbi épülete, zárterkélyes megoldás.

Ez pedig a Lemon Street, állítólag "a legegységesebb György-stílusú utca Bath-tól nyugatra" - pedig elvileg nem szabályozták szigorúan, magától alakult ki ez a házsor. Nem rossz, valóban. És nem túl vízszintes.

Térjünk át a lakóházakra. A korai lakóházaknál megfigyelhető némi helyi jelleg: Cornwallban minden kisebb, mint általában, az utak is keskenyek és ezek a régi lakóházak is mintha miniatürizálva lennének. Ennek az oka valószínűleg a szerényebb anyagi lehetőségek voltak.

A későbbi korok aztán már egyrészt jobban igazodtak a "nemzeti" stílushoz, másrészt kicsit nagyvonalúbbak voltak a terek tekintetében. Tehát amint a hely engedte, először megjelent az előterasz.

Aztán az előkert, és az obligát zárterkély:

Ezek az "álikerházak" a Falmouth Roadon Truro fénykorában, az ónbányászatból befolyó jövedelmekből legtöbbet szerzett családok palotáiként épültek meg.

Ez pedig a kisváros legnagyvárosiasabb házsora: zártsorú és háromszintes! Kis túlzással London központját kivéve ugyanis Anglia mindenhol szinte egyhangúan kétszintes, terjengős és nem városias.

A XX. század aztán magával hozta a modern építészetet ide is, de sajátos angol stílusban. Tehát a legtöbb helyen maradt a sorház, de a magasabb jövedelműek különálló házakba költöztek. Ez a sorház a hetvenes években épülhetett, szerintem igen jópofa:

A nyolcvanas években itt is dívott a szoknyás tető valamiért, van belőle bőven. Leginkább ilyen ikerházas formában húztak fel belőle lakónegyedeket. Valószínűleg nem túl jó minőségben, mert ezek egy része mára eléggé lecsúszott, Truro "problémás" negyedében is ilyen házak vannak.

Sok ház életkorát ugyanakkor nehéz megállapítani, mert a historizálás is nagyon dívik. A vakolaton azért látszik, hogy ez nem valami századeleji ház, csak annak az utánzata talán a 80-as évekből:

Két-három éve pedig egy egész lakónegyed épült zöldmezős beruházásban historizáló stílusban, szerintem elég ijesztően disneylandesre sikerült. Erről most csak Street View-s fotóm van.

Ez viszont egy jó és ritka példa egy nem túl régi, jó stílusban megépült házról. Az utcából kicsit kilóg, mert általában konzervatívabban építkeznek, de jól kezeli a hagyományokat is: továbbviszi a hagyományos zárterkélyt, de modern stílusban.

Ennyi, remélem, át tudtam adni Truro hangulatát...

Angolságok

Hosszú szünet után egy nem budapesti témájú poszt következik, ennek (és a szünetnek) pedig az az oka, hogy ideiglenesen külhonban tartózkodok, Anglia egy Truro nevű kisvárosában. A bejegyzés arról szól, hogy urbanista szemmel milyen ez a város. Nekem azért is új, mert nem laktam még ilyen kicsi városban (20-30 ezer lakosa van), ami azért annyira mégsem tűnik kicsinek, mert Cornwall megye központja lévén elég sok embert vonz minden nap. Nyáron meg különösen, bár ezt még nem volt alkalmam megtapasztalni.

Forrás: Britain from above

A városnak érdekesek a földrajzi adottságai: két (három) folyó folyik itt össze, bár nem olyan látványosan, hiszen egy részüket a föld alá temették (a folyók neve: Kenwyn, Allen, Tinney). Völgyeik viszont nagyon mélyek, ezt legjobban az ezeket két hatalmas viadukttal keresztező London-Penzance vasútvonal érzékelteti (fent). És persze a meredek utcák. A folyók összefolyásánál a völgy kiszélesedik és már a tölcsértorkolat részét képezi, ami azt jelenti, hogy dagály idején a városközpontig feljön a tenger. Apálykor viszont a hatalmas iszapmező közepén folydogál csak a folyó.

Korábban szinte a főtérig terjedt a folyóra települt kikötő, de a 60-as években a folyó belváros felőli részét befedték, most egy nagy gyalogos tér található itt (ld. kép).

Ami nagyon sajátos az utcaszerkezetben, azok a hátsó utcák. Valószínűleg a beépítés és az alaprajzok jellege miatt (sorházas beépítés, keskeny lépcsőházak) és mivel a házak udvara az utcáról közvetlenül nem érhetők el, a legtöbb helyen a házak kiszolgálására hátul is fut egy utca, vagy ösvény, ami általában nincs leaszfaltozva, ezért szinte egy erdélyi faluban érzi magát az ember. Azon a környéken, ahol lakok, ezek egész labirintust alkotnak, és különösen éjszaka kalandos a bejárásuk, ugyanis itt semmilyen világítás nincs (ezt értékelem, mert az ablakom is egy ilyenre néz, és így nincs semmilyen zavaró fény). Alább egy rövid videó egy ilyen hátsó utcával.

Folytatása következik..