2016. január 26., kedd

Liget-projekt és kapcsolódó ötletelések: ki nyerhet vele?

Lassan három éve folyik a Liget Budapest, avagy Múzeumnegyed, és az ehhez kimondva vagy kimondatlanul kapcsolódó egyéb ötletek, projektek előkészítése, kommunikációja. Nehéz helyzetben vannak ilyenkor a várossal, építészettel, urbanisztikával foglalkozó szakemberek, hiszen a túlfűtött politikai helyzetben sokszor nem szakmai alapon születnek döntések, másrészt a döntésekről szóló véleményeknél gyakran egy fekete-fehér dichotómiára egyszerűsödnek az érvek, miközben ez ennél jóval bonyolultabb. Természetesen az urbanisztikában nem lehet elmenni amellett, hogy milyen egy fejlesztés társadalmi beágyazottsága, tehát ilyen szempontból is értékelni fogom a projektet.

Lássuk röviden, mi is történt eddig. Egy viszonylag komolytalannak bizonyult kezdeti kitérő után (Andrássy út mint korzó és múzeumnegyed, by L. Simon) kiszemelődött a Városliget területe bizonyos múzeumok, szám szerint öt épület (Nemzeti Galéria, Néprajzi Múzeum, Zene Háza, Építészeti Múzeum, Fotómúzeum) számára. Az ötletpályázat körüli bojkottok azért jelezték, hogy itt bizonyos szabályokat nem igazán tisztelt a kormány - fájóan hiányzott egy kezdeti társadalmi párbeszéd a koncepcióról -, ennek ellenére tovább haladt a dolog. A projektről egyébként akkor kezdett látszani, hogy nem teljesen blöff, amikor kiírták a nemzetközi tervpályázatot, ezzel egyébként egy kissé gyengítve az ellenzők érveit (a tervpályázat az ugye olyan európai dolog). Ami ezután jött (az Építészeti és a Fotómúzeum kimúlása), az pedig akár kimondva is erősíthette volna a projekt demokratikus mivoltát, de egyrészt mindenféle hivatalos indoklás nélkül tűnt el ez a két épület a tervből (inkább az összeesküvés-elméleteknek adva táptalajt), másrészt elvileg csak későbbre halasztották a a megépítésüket, de ez csak amolyan udvariaskodás volt.

Ez nem lesz - ellenben a Néprajzi Múzeum ide kerülhet. Forrás: nol.hu

A módosulások valódi okainak kimondatlansága egyébként igen káros és érthetetlen szokás. Talán megszokás, talán pökhendiség, de miért lenne szégyen, ha a közvélemény nyomására változna egy elképzelés? Ebben az az igazán szomorú, hogy valójában a hatalmon levők akár politikai tőkét is kovácsolhatnának abból, ha befogadnák a külső véleményeket - kár, hogy ők nem hisznek ebben.

Időközben lassan kiderült az is, hogy a projektre valóban azért van szükség, hogy bizonyos funkciók (Nemzeti Galéria) kikerülhessenek a budavári Királyi Palotából. Bár itt szintén hiányzik az átlátható előkészítés és a társadalmi párbeszéd, a leghangosabbnak bizonyuló ellenzéki érv ("az egész célja, hogy Orbán Viktor a Várba költözhessen") demagóg leegyszerűsítésével nem szerzett sok támogatót egy értelmes vitához.

Némi további sakkozás (a Néprajzi Múzeum eltolása és a Városligeti Színház beemelése a projektbe), valamint a Nemzeti Galériára és a Zene Házára vonatkozó tervek véglegesítése után 2015 decemberében megjelent a Liget zöldfelületi rendszerének tájépítészeti tervpályázata. Végigtekintve a kiírást, nem sok kifogást találni benne: a Liget mint közpark színvonalas felújítása a kritikusok egyik fő követelése volt, és a tervpályázat színvonala alapján ezzel nem is lesz probléma. A Liget projekt fő hibája persze nem is ez, hanem az új funkciók és az extra terhelés megjelenése. A parkrehabilitációs pályázat követelményei mindenesetre ezt az extra terhelést igyekeznek a lehető leghatékonyabban és a környezetet legkevésbé terhelő módon megszervezni: az átmenő közúti forgalom (Kós Károly sétány) és a felszíni parkolók megszüntetésével, egy Ligeten belüli elektromos midibuszrendszer felállításával, a tömegközlekedés fejlesztésével (ami kimerül egy új kisföldalatti-megállóban), az összes környező út kerékpárosbaráttá tételével és egy promenád kialakításával az 56-osok tere hosszában. Ettől még a tömegeknek a Ligetbe való koncentrálása azért okozhat problémákat, hiszen ezeknek az embereknek enniük, inniuk is kell, ami a szabályozási tervben megengedett kisebb épületek, pavilonok kényszerű szaporodását feltételezi - hiába bontják épp a jelenlegieket nagy buzgalommal.

Tervezett kerékpáros hálózat a Városligetben és a környékén
Forrás: Városliget parkrehabilitációs tervpályázat kiírás

Ami szintén szöget üt az ember fejébe, az az, hogy egy újabb nyilatkozat szerint a Kós Károly sétány lezárásának közlekedési feltétele a Szegedi úti felüljáró megépülése (a rákosrendezői "öröksorompó" helyén) - de ez nem része a projektnek. Így az a fura helyzet állhat elő, hogy megújul az egész Liget, de a közepén még egy ideig keresztülhajthatnak majd az autók.

Szintén újdonság a Néprajzi Múzeum új tervpályázati kiírása, amiben kijelölik a leendő múzeum új helyét, mégpedig az 56-os emlékműnél, illetve "a körül", hiszen a szabályozás szerint egy 50 méter széles, 15 méter magas lyukat kell kihagyni a meglévő emlékműnek, de mellette, illetve fölötte lehet építkezni, megelőlegezve így egy lapos diadalívre hasonlító Néprajzit a Városligeti fasor végében - némi konkurenciát teremtve az Andrássy út-Hősök tere tengelynek.

Míg a tervpályázaton indulni szándékozók serényen csiszolgatják pályaműveiket, az ötletelés folytatódik, továbbra is nagyrészt a kulisszák mögött. Ennek legújabb eleme az úgynevezett Liget 2, azaz a Nyugati pályaudvar mögötti sínek lefedésével kialakítandó, egészen a Dózsa György útig húzódó park, amelyet szintén a kormánynak volt szerencséje bejelenteni (a Déli pályaudvar parkká változtatásának tervével együtt). A bejelentés színvonalát mutatja a mindenféle realitást nélkülöző, a területen ültetendő "egymillió fa" ígérete (amiről később kiderült, hogy az összes magyarországi kihasználatlan MÁV területre ültethető fák számát jelöli). Érdekes fordulat, hogy a Liget 2 alapötlete, ami olyan szereplőkhöz köthető, mint Demján Sándor ingatlanberuházó, Finta József építész és a Levegő Munkacsoport, felkaroltatott a hatalom által, izmos választ kívánva adni a Liget projektre adott kritikákra. Hiszen - bár a zöldfelület hivatalosan nőni fog a Városligetben is - ez a parkdömping elvileg minden "faölelő" száját betömi majd...

Ez ebben a formában nyilván nem igaz, de élhetünk a gyanúval, hogy az ötlet a Liget projektet ért kritikák hatására jött létre. És persze lehet találgatni, hogy ez a figyelemeltereléses-nagyberuházásígérgető propaganda újabb eleme-e, vagy csak egy jó ötlet felkarolása, ami jól megy a múzeumnegyed-elképzeléshez.

Park am Gleisdreieck, Berlin. Forrás: schoenes.berlin

Hiszen maga a sínek helyén park elképzelés viszonylag elterjedt a világon, elég csak az etalonná vált new york-i High Line-ra vagy a berlini Park am Gleisdreieckre gondolni: mindkettő egykori vasútvonal helyén vagy vasúti területen jött létre, nagyon sikeres és előremutató projektek. Ilyenformán tehát a Liget 2 kvázi kompenzálhatja a Városligetet érő negatív hatásokat, amennyiben növeli a környéken elérhető zöldfelületet, ám nem tudja enyhíteni az új intézmények által jelentett plusz terhelést: ezt csak akkor tehetné meg, ha valamelyik új múzeum itt jönne létre.

Madrid Rio. Forrás: spfaust.wordpress.com

De előképként feltűnhet a Madrid Rio nevű projekt is, ahol egy folyó menti autópályát temettek a föld alá, hogy a felszínen parkot, gyaloghidakat, bicikliutakat hozzanak létre. A végeredmény impozáns lett, az ára viszont igen borsosnak bizonyult: összesen 5 milliárd eurót (kb. 1500 milliárd forintot) költöttek rá a város lakói, aminek az adósságait még hosszú ideig fogják nyögni. A Liget 2 esetében a vasúti sínek lefedése szintén okozhat előre nem látható költségnövekedést. A kérdés tehát nem úgy vetődik fel, hogy kell-e a Liget 2, hanem úgy, hogy biztosan van nekünk pénzünk a múzeumnegyedre, a Vár felújítására, a Liget 2-re, az olimpiára, és a többi csodás beruházásra így összességében? Ezek azok a befektetések, ami tényleg az emberek javára válik majd? Rengeteg kérdés merül fel, és ezek sokkal összetettebbek annál, hogy néhány hónap alatt, szűk körben el lehessen dönteni.

Szintén januári fejlemény a Liget fejlesztéséről (és az olimpiáról) szóló népszavazási kezdeményezés elmeszelése a Kúria által. Annak ellenére, hogy a népszavazást politikailag motivált és az "építkezést akadályozó" dolognak tüntetik fel a projekt támogatói, ez egy teljesen bevett és természetes eszköz tőlünk Nyugatra. Amikor az elvileg független bíróság arra hivatkozva fúrja meg a népszavazást, hogy a Liget fejlesztése nem fővárosi, hanem országos kompetencia, akkor a helyi demokrácia alapjait számolja fel. Azt mondja: a budapestiek nem dönthetnek egy városukban megvalósuló projektről, ezzel gyakorlatilag legitimálva azt az egyre gyakoribb jelenséget, hogy a kormány Budapest különböző pontjain pottyant le gigaprojekteket, semmibe véve a főváros fejlesztési koncepcióit vagy más helyi és szakmai érdekeket. Hiába kezdett bele tehát Budapest városfejlesztési kérdésekben egy színvonalas munkába pl. a Budapest 2030 program megalkotásával, ha valaki (a kormány) rendszeresen "belerondít" azokba, megnehezítve a város harmonikus fejlesztését. Persze amíg maga a főpolgármester is kocsmai stílusban ócsárolja a saját maga által korábban megszavazott koncepciót, addig nem kell csodálkoznunk azon, hogy más politikai szereplők sem veszik komolyan ezeket az anyagokat.

A változások tehát nem ördögtől valók, viszont csak akkor válhatnak társadalmilag elfogadottá, ha abba bevonják az embereket. A szűk kör által kitalált, a "népnek ajándékba adott" fejlesztések lealacsonyítják az állampolgárokat és olyan korokat idéznek, amikor a köz véleménye egyáltalán nem számított. Jó lenne, ha nem térnénk vissza ebbe az állapotba, és tényleg együtt találnánk ki, mit kezdünk azzal a hellyel, ahol élünk.


Nincsenek megjegyzések: