Ahol ugyanis ma a Gödör, azaz némi zöld- és vízfelület, illetve egy földbe süllyesztett kulturális központ és mélygarázs van, ott korábban sűrű városszövet volt. Ezen a régi képen jól látszik ez:
Forrás: FSZEK Budapest-archívum
Jobboldalt a Gödör helyén levő Wodianer-ház van, baloldalt az evangélikus templom sarka látszik. Középen a Hotel Meridien (eredetileg Adria Biztosító Rt.) előtt a helyén állt épület látszik. Ekkor tehát még a Deák tér valóban tér volt, három oldalán házakkal - míg ma elmosódik a határ a Deák és az Erzsébet tér között. Én úgy tudtam, ez a kép a második világháborúig volt így. Nos, háborús sérülések valószínűleg voltak, de ezen a képen, amin az 1948-ban épült új buszállomás van (a József Attila utca felől nézve), látszik még valami: a tömb egyik Erzsébet tér felé néző, jó állapotú, barokk-klasszicista, tehát valószínűleg igen régi háza!
Forrás: fortepan.hu
Ezen az 50-es évekbeli képen is látszik, hogy jópár áll még az itt levő házak közül:
Forrás: fortepan.hu
Tehát ez a tömb nagyrészt bontás következtében tűnt el, és sok-sok éven át parkolóként működött:
Forrás: fortepan.hu
Majd jött a Nemzeti Színház terve, amit aztán az első Orbán-kormány leállított, így lett a Gödör.
Egyrészt jó, hogy van ez a szabad felület itt a város közepén, másrészt a régi beépítés azért valahogy városiasabb, a Deák tér belakhatóbb volt. De ha már itt teresedtünk, akkor annál inkább indokolt a Madách-házakkal szemben térfalat húzni (Városháza Fórum). Hiszen ha túl sok a szabad terület, megszűnik a város érzése, gondoljunk csak a lakótelepekre - azokat kevésbé tartjuk otthonosnak. Holott a cél, Le Corbusier elveit követve az volt, hogy közelebb kerüljünk a természethez. Csakhogy a toronyházak elidegenítették az embereket, a kisebb házakból álló lakótelepek pedig nem képeznek olyan sűrűséget, ami lakható köztereket eredményez. Minden szempontot persze elég nehéz egy ilyen bejegyzésben kifejteni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése