2009. február 15., vasárnap

Egy kis építéstörténet

Nemrég az öcsémmel beszélgetve derült ki, hogy nem is olyan egyértelmű mindenkinek, hogy mikor épültek körfolyosós házak és miért éppen olyanok.

Szóval, először vala a szimplán az utcafrontra épített ház, ami leginkább a barokk korhoz köthető (1700-as évek), illetve a külvárosi részekhez. Leginkább talán a kőbányai Ligettelken figyelhető meg ma is (Liget tér mögötti városrész). Ez itt a képen konkrétan a Hölgy utca.


Aztán ahogy nőtt a család/sűrűsödött a város, úgy építették be egyre inkább a telkeket. Eleinte a meglévő épülethez toldottak oldalszárnyat/emeletet, így lettek U alakúak a házak. Ilyet már a Király utcában is láthatunk például (az utca fenti oldalán).



Ezután jött az, nagyjából a XIX. század végén, amikor beindult a gazdaság - a dominó ugye úgy nézett ki, hogy szabályozták a Tiszát, lett sok búza exportra, ehhez kellett egy csomó malom, meg abba gépek stb., és egy rakás munkásember Pestre áramlott. Szóval ezeknek gyorsan kellett sok ház, és a profitra éhes ingatlanfejlesztők szépen körbeépítették a telkeket függőfolyosós rendszerrel, hogy minél több lakást tudjanak eladni. Illetve bocsánat, bérbeadni, ezért is hívjuk őket bérházaknak, mint ahogy ma már nem azok, holott pl. Ausztriában ez a mai napig működik. Na, ez egy másik szál, de érdekes csavar, hogy ezek most pont azért vannak a lakók tulajdonában, mert valamikor államosították a lakásokat a bérbeadó társaságtól. A legjobban Terézváros van beépítve fullosan körgangos házakkal.



Szóval egy tipikus bérház úgy nézett ki, hogy a földszinten az utca felé eső részen valamilyen üzlet vagy kávéház volt. Fölötte az első emeleti utcai lakás volt a ház legnagyobb méretű presztízslakása, általában egy jómodú polgári család lakta. Ha nagy ritkán került a házra erkély, akkor sokszor csak ehhez a lakáshoz tartozott. Jónak számított még a 2-3. emeleti utcai lakás. Az udvari lakásokat egy egész más rétegnek, cselédeknek vagy munkásoknak építették, és ezek jóval rosszabbak voltak - mint ahogy ma is azok. Sötétek, kicsit, komfort nélküliek. Így tehát egy házban nagyon különböző emberek laktak együtt - igaz, néha külön lépcsőházat is használtak.

A XX. század elejére az építési lendület is alábbhagyott, és elkezdtek bevezetni olyan szabályokat, amivel kellemesebb lakóházakat próbáltak kialakítani. Pl. egy idő után már nem engedélyeztek függőfolyosós házakat, és a 30-as évekre meghonosodott a "keretes" beépítés, amikor már nem építenek körbe minden egyes telket, hanem egy tömböt építenek körül házakkal, így belül egy nagy park alakul ki. Ez a legjobban Újlipótvárosban látszik, hogy időben kifelé haladva hogyan változott a stílus.



A bal alsó, Körúthoz közeli részen még a körbeépített gangos házak uralkodnak, aztán kifelé és a Duna felé haladva (ahol a 20-as, 30-as évekig gőzmalmok meg mindenféle gyárak álltak) látszik az újfajta beépítés a belső parkokkal. És hát nemcsak belső, hanem igazi parkkal is (Szent István park), nem csoda, hogy itt vannak ma Pest legdrágább lakásai.

Ennek a továbbfejlesztése az volt, amikor a keretek már nincsenek bezárva, ami nálunk nagyjából a 40-es, 50-es évekhez köthető. Jó példa a lágymányosi lakótelep a körtér közelében.



Ez fajult tovább aztán a lakótelepekkel, ahol a keretek teljesen kinyíltak, az utcák eltűntek és a házak "úsznak" a területen (ezért nagyon találó az úszótelek szó, amin általában állnak). A képen a József Attila-lakótelep, ami egyébként még elég jól sikerült, részben azért is, mert nem előregyártott elemekből épült.



Az ezredfordulóra ez végül is nem sokat változott, a "lakóparkok" annyiban jelentenek újat a lakótelepekhez képest, hogy részben visszatértek az utcavonali beépítéshez, viszont láthatóan nagyobb sűrűségben épülnek (visszajött a profitéhes ingatlanfejlesztő szerepe).



Végezetül még egy érdekes forma, ami több beavatkozás segítségével alakult ki, ez a ferencvárosi rehabilitáció. Itt több klasszikus gangos ház, illetve nem körbeépített földszintes házak álltak a 90-es évekig. Ekkor a gangos házaknak eltüntették a hátsó szárnyait, a földszintes házakat pedig lebontották, helyükön új házakat építettek és így "összerakva" jöttek létre nagy belső kertek. Nagyon népszerűek, meglátszik az árakon is.


Nem akarom már nagyon hosszúra nyújtani, csak annyi, hogy bármennyire spekuláció meg túlépítés eredményei a gangos házak, nagyon sok ember, köztük én is nagyon hangulatosnak találom őket. A külföldiek meg egyenesen csodának. Bár valószínűleg nem egyedi magyar megoldás, ebben a formában Budapesten a legelterjedtebb. És ahogy most a lakóparkokat szapuljuk (pl. én is), egyszer majd az is egy kultikus valami lesz.


2 megjegyzés:

Sly írta...

jó lett így összefoglalva, képekkel tarkítva. gratulálok :)

és rajta vagyok a zinterneteeeen! ;)

Klapanciusz írta...

hűha, ez nagyon zsírály lett