Párizsi zöldfolyosók és egyéb nyalánkságok nyomában

Budapest és Anglia után egy másik kedvenc helyemről, Párizsról lesz szó ebben a posztban. Áprilisban volt alkalmam két napot ott tölteni, és vendéglátómtól kaptam egy biciklit is kölcsönbe. Ezt kihasználva jól körbejártam a várost, elsősorban zöldterületeket útba ejtve, de építészetileg is körülnéztem kicsit. Leginkább a Promenade Plantée-ra voltam kíváncsi, ahova már régóta el akartam jutni, és közben más érdekes helyeket is sikerült felfedezni.

Zöldfolyosók és egyéb nyalánkságok Párizsban nagyobb térképen való megjelenítése

A fenti térképen igyekeztem feltüntetni mindent, amiről szó lesz a posztban, hogy el lehessen őket helyezni Párizson belül.

A Promenade Plantée egy zöldfolyosó, amit az egykori Párizs-Vincennes vasútvonal helyén létesítettek. A vasút a központhoz közeli részen, az Avenue Dumesnil mentén magasvasútként épült meg, az árkádok alatt ma üzletek, galériák vannak. A 80-as években lebontották a Bastille vasútállomást (ennek a helyén épült a Bastille Opera), és az árkádok tetején, ahol egykor a sínek voltak, lineáris park létesült, amit 1993-ban adtak át. Ez gyakorlatilag egy zöld sétány két emeletnyi magasságban, fákkal, bokrokkal, bambuszerdővel és panorámával a párhuzamos sugárútra, a környező házak udvaraira. Párizs kicsit más szemszögből.

Kicsit délebbre a "földszinten", illetve bevágásban folytatódik a zöldfolyosó és több utcát aluljáróval keresztez - ezen a részen az ember már szinte elfelejti, hogy egy nagyvárosban van. A zöldfolyosó majdnem 5 km hosszú, és biciklizni egyébként csak a külső részén lehet, a magasvasúti részt (jó pár lépcső megmászása után) csak gyalogosok használhatják (én bevallom, néha kicsit csaltam itt és felszálltam, hogy ne estére érjek haza).

Aztán ahogy jöttem visszafelé innen észak felé a 11. kerületen keresztül, a Père-Lachaise közelében, néha bevillant egy-egy borostyánnal benőtt vasúti híd, illetve aluljáró, de a térképen nem látszott vasút. Próbáltam valahogy bejutni a sínekhez, de komoly kerítések és elrettentő feliratok fogadtak. Hazaérve kiderült, hogy a Petite Ceinture-t láttam, ami tulajdonképpen a párizsi "kis körvasút", és a 30-as évek óta kihasználatlan (bár 1985-ig még használták teherforgalmi céllal). Nem nagyon tudják eldönteni, mi legyen vele, mert sok helyen alagútban fut, amit nehéz hasznosítani - mondjuk elég megdöbbentő, hogy egy ilyen sűrűn beépített városban 80 éve semmit sem kezdenek a városba beékelődő, 23 km hosszú folyosóval. Egyesek közlekedési szerepet adnának neki újból, mások az elzárt területen háborítatlanul élő állat- és növényfajokra hívják fel a figyelmet, és van, aki kerékpáros körgyűrűt csinálna belőle. Az egyik tervezett villamosvonalhoz felhasználták volna egy részét, de végül egy párhuzamos sugárút lett a nyomvonal. És bár valódi egyetértés nincs a kérdésben, a párizsi városvezetés a zöldfolyosó ötletét támogatja: a 15. kerületben egy 1300 méteres szakasz parkká alakítását néhány éve döntötték el, a munkálatok már folynak, elvileg decemberre lesz kész.

A Petite Ceinture a Rue de Menilmontant-ról nézve

Másnap a vendéglátóim, Teresa és Grégoire is elvittek egy, a fentiekhez hasonló jellegű helyre, csak ez nem vasúthoz, hanem egy másik lineáris infrastruktúrához, a hajózócsatorna-hálózathoz kapcsolódik: a 10. kerületből, ahol ők is laknak, vezet ki a városból a Canal Saint-Martin és folytatása, a Canal de l'Ourcq. Az összesen 100 km feletti hosszúságú csatornák, amelyek eredetileg Párizs ivóvíz- és áruellátását szolgálták (az 1802-1815 közötti építés költségét egyébként a borra kivetett adóból fedezték), ma a zöldfelületek fontos elemei. Legalább egyik, de általában mindkét partja nagyszerűen járható biciklivel, emellett gyalogosok, futók is vannak bőven, és népszerű a hajóbérlés is.

A csatornának az elágazásnál (ahol e két csatorna találkozik a Canal de Saint-Denis-vel) van egy kiszélesedő szakasza, a Bassin de la Villette (kép) - itt kávézók, mozi és piac jelenti a vízfelület mellett a vonzerőt. Az ezt követő részen pedig a Parc de la Villette-en haladhatunk át: ez Párizs legismertebb modern stílusban megépített parkja. A csatorna és a bicikliút aztán elhaladva a Péripherique nevű autópálya-körgyűrű és a T3 villamosvonal vadonatúj felüljárója alatt Pantinbe visz, Párizs egyik elővárosába - útközben egy malomból lett irodaházat, omladozó gyárépületeket és az SNCF egyik depóját tekinthettük meg.

A fentiek mellett meglátogattam még más, hagyományosabb parkokat is, mint a Jardin des Plantes vagy a Parc de Buttes Chaumont. Utóbbi 1867-ben nyílt meg, és szeméttelepből és kőbányából varázsolták egészen különleges parkká, tóval, szigettel és meredek sziklafalakkal - és a keleti szélén a Petite Ceinture egy bevágásával.

Építészeti felfedezéseimet leginkább a város déli részére koncentráltam, azon belül is a 13. kerületre, ahol a Szajna partján egy teljesen új városrészt húztak fel az ipartelepek helyén, a Paris Rive Gauche-t. Illetve húzzák fel ma is. Kicsit talán rideg, talán túl sűrű, de vannak érdekes részei, így például a középen elterülő, Grands Moulins Abbé Pierre-ről elnevezett park (jardin), ami magába foglal játszóteret, de vizes élőhelyet és "rovarhoteleket" is. És itt van egy új gyalogoshíd is, a Passerelle de Simone de Beauvoir is.

A városrészben megmaradt néhány eredeti épület is, így a parktól nem messze levő Les Frigos, ami hűtőházból lett művészek által lakott foglaltház, és a Grands Moulins de Paris, egykor malom, ma egyetem (Paris 7 Diderot).

További képek a Picasán innen előrefelé haladva láthatók.
Persze Párizsban így is maradt felfedezni való, a többit majd a következő alkalommal...