2013. február 22., péntek

Kitöltés

Van a Paulay Ede utcában egy foghíj, amihez talán már mindenki hozzászokott, mintha soha nem állt volna ott ház (ez a földszintes valami a leégett tetővel elég humoros amúgy, így az Andrássy úttól 50 méterre). Jó nagy telek, érdekes helyen - itt törik meg az utca vonala -, jó sok szomszéddal, majdnem átnyúlik a Király utcába, lehetne akár átjárás is - ha a szabályozásnál gondoltak volna erre, de nem gondoltak. De a "rend" (amiben a befektető és a városvezetés mélyen egyetért) szerint egy foghíjat be kell építeni, a teret ki kell tölteni, az utcavonalat be kell zárni, nincs apelláta.


Így hát született nemrég egy terv, bár nem tudni, mennyire van ez közel a megvalósuláshoz. A terv sajnos - annak ellenére, hogy a leírás szerint finomodott az eredetihez képest - folytatja, vagy inkább fokozza a századfordulós telekspekulációs folyamatot, és jól teleépíti a telket. Csak ugye amit a szabályozási terv enged, azt a tulajdonos ki szokta használni.

Hátulról nézve. Forrás: Építészfórum
 
Ebből az ellentmondásos helyzetből mégiscsak kihoztak valamit: nagyon jó, ahogy az oldalsó és hátsó telekszomszédokkal kommunikál a ház. Viszonylag egyértelmű persze, hogy a szomszéd ház udvarának nem építek neki egy tűzfalat, csak valahogy mégsem automatikus ez az építkezéseknél, lásd még Molnár utcai szálloda. És tetszik a tető hullámzása is, bár kérdés, hogy ezt honnan lehet majd látni.

 A homlokzattal viszont valahogy nem tudok megbarátkozni. Hiába ír a tervező "két utcai homlokzatról" (az egyik az utca vonalát követi, a másik a hátsó telekhatárét, és szerintem zseniális ötlet amúgy), hiába próbálja oldani a nagy felületet, nem látszik működőnek a dolog. Az is lehet, hogy a valóság jobb lesz, mint ez a látványterv, nem tudom. És egyébként nyilván vannak olyan kortárs épületek, amelyek felesleges múltba révedés nélkül tudnak jók lenni a történelmi belvárosban, de ezt nem érzem annak. Ugyanis nem mondható semlegesnek, ahhoz viszont nem elég jó, hogy kitűnjön.


Nincsenek megjegyzések: