Eljött tehát a társasházi közgyűlés napja. Voltak jó és kevésbé jó előjelek is: akivel beszéltem a házból, szinte mindenki támogatta, csak egyvalaki mondta azt, hogy "sokan ellenzik". Maga a közgyűlés viszont teljesen békésen folyt le. Volt néhány kérdés, hogy mi lesz a hátsó udvarral - ezzel sajnos meg kell várnunk a következő pályázatot, hogy újabb forrásokat találjunk, és önerőt is kell gyűjteni hozzá, a kettőt egyszerre képtelenség bevállalni. Az viszont jogos kritika volt, hogy miért az elsővel kezdünk, hogy azután rajta keresztül kelljen felújítani a hátsó udvart. A válasz, hogy ezt jóval többen látják és használják, ezért ez újuljon meg először, de van igazság a másik álláspontban is. Végül 2 szavazat ellenében a közgyűlés elfogadta a tervet, így útjára indulhatott a dolog.
Ha tudtuk volna, hogy ez még a legkönnyebb része volt... kivitelezőt találni olyan áron, ahogy azt elképzeltük, sokkal-sokkal nehezebb. Először is tisztázni kellett a felmerülő szigetelési problémákat. Mi lesz, ha felbontjuk a betont? Vizesedni fognak-e a földszinti lakások? Két hét utánajárás segítségével sikerült beszerezni egy szigetelési szakértőt, aki megadta a megoldást: (röviden) a fal mentén 1 méter mélyre leásva dörkenlemez és coulékavics szigetelést kell alkalmazni. Oké, akkor kérjük be így az árajánlatokat. Majd ekkor hirtelen ránk telefonált a fővárosi önkormányzat (aki a pénzt adja), hogy a végleges költségvetést mégsem következő héten, hanem másnapra vigyük be hozzájuk. Ostorral hajtottuk szegény kivitelezőket, hogy reggelre lóhalálában produkáljanak nekünk valamit, amit mi még költségvetéssé tudunk összerakni. Beérkezett, beküldtük, siker.
A dolognak azonban nincs vége, a költségvetésünk még így is szűkös, feltűnik egy újabb kivitelező, aki mindezt sokkal olcsóbban és gyorsabban tudja, burkolatbontás és szigetelés nélkül, de a költségvetést kétszer nem lehet módosítani. Az idő szalad, egyelőre megoldás nincs. Leülünk újból a közös képviselővel...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése